Lynyrd Skynyrd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lynyrd Skynyrd
Lynyrd 2008 (2).jpg
Információk
Eredet  USA
Aktív évek 19641977
1987-től napjainkig
Műfaj bluesrock, country rock, southern rock
Tagok
Johnny Van Zant
Gary Rossington
Billy Powell
Rickey Medlocke
Michael Cartellone
Mark Matejka
Korábbi tagok
Ronnie Van Zant
Allen Collins
Steve Gaines
Leon Wilkeson
Cassie Gaines
Hughie Thomasson
Ed King
Artimus Pyle
Bob Burns
Randall Hall
Carol Chase
Ean Evans
Dale Krantz Rossington

A Lynyrd Skynyrd weboldala

A Lynyrd Skynyrd (ejtsd: ˌlɛnərd ˈskɪnərd) amerikai együttes, a southern rock egyik legismertebb képviselője. 1964-ben az floridai Jacksonville-ben alakult The Noble Five néven. Több névváltozás után, 1973-ban adták ki első, nagy sikerű albumukat. 1977-ben a zenekar feloszlott, mivel három tagja repülőgép szerencsétlenségben meghalt. 1979-ben egyszeri alkalommal ismét zenéltek, majd 1987-től az együttes újjáalakult és napjainkig is működik.

Az együttes 2006. március 13. dátummal bekerült a Rock and Roll Hall of Fame listájába.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1964 nyarán három tinédzser, Ronnie Van Zant (ének), Allen Collins (gitár) és Gary Rossington (gitár) alapította az együttest, majd Leon Wilkeson basszusgitáros és Bob Burns dobos csatlakozásával felvették a Noble Five nevet. 1965-től, amikor a basszusgitáros posztra Larry Junstrom csatlakozott, a My Backyard nevet használták. Van Zant 1970-ben határozta el az újabb névváltoztatást, mérlegelték a The Noble Five név visszavételét és a One Percent nevet is. Végül gimnáziumi (Robert E. Lee Highschool) tornatanáruk, Leonard Skinner nevét választották, aki nem igazán szerette a hosszú hajú rockereket. Ekkor még így írták, de Skinnerrel később baráti kapcsolat alakult ki, ezért 1972-ben a nevet a hasonlóan ejtendő Lynyrd Skynyrd írásúra változtatták. Skinner 2010. szeptember 20-án halt meg, 77 éves korában.

Az együttes stílusa a legkorábbi időkben illeszkedett '60-as évek brit zenéjéhez, beleértve a Beatlest, a pszichedelikus rockot játszó Strawberry Alarm Clock és hasonló zenekarokat. Ezeket ötvözték szülőhelyük és környéke tradicionális zenéivel, mint a blues (felismerhető Muddy Waters hatása is), valamint country és western elemekkel.

Első kislemezük 1968-ban jelent meg a „Michelle” és a „Need All My Friends” című dalokkal. Az 1970-es évek elején a keményebb, blues és rock irányvonal felé mozdultak. A módosulást Larry Junstrom távozása után az új basszusgitáros, Leon Wilkeson, valamint a Strawberry Alarm Clock gitárosának, Ed Kingnek csatlakozása is erősítette, ettől kezdve három gitár szólt a számokban.

A lemezkiadások időszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1972 volt a zenekar szerencseéve: Al Kooper zenész, dalszerző és producer fantáziát látott bennük, és felkarolta őket. Ebben az évben a Who Quadrophenia turnéjának előzenekara voltak, ezt hamarosan követte az első album kiadása. Címe mindjárt a név kiejtésének útmutatója is: (pronounced 'lĕh-'nérd 'skin-'nérd). Szerződést kötöttek az MCA Records kiadóval, és 1973. január 1-jén megjelent debütáló anyaguk, ami a Rolling Stone minden idők 500 legjobb albuma listáján az előkelő 401. helyezést érte el.

Minden idők 500 legjobb albumaRolling Stone magazin
Előző album:
Ilmatic
Nas 1994
400.
Lynyrd Skynyrd
Lynyrd Skynyrd (pronounced 'lĕh-'nérd 'skin-'nérd)
401.
Következő album:
Dr. John's Gumbo
Dr. John 1972
401.

1974-ben a Second Helping (Repeta) újra zajos sikert aratott. Legnagyobb sikerük a „Sweet Home, Alabama” és a „Freebird” című dalok. Az utóbbi ugyanabban az évben EP-n is megjelent, amely a Billboard Hot 100 listán 19. helyezést ért el. Burns 1974-ben kilépett a zenekarból, helyét a dobok mellett Artimus Pyle foglalta el. Ed King is távozott a zenekarból, egy koncertkörút kellős közepén egyszer csak faképnél hagyta a zenekart.

1976. januárjában három háttérénekessel bővült a taglétszám, Leslie Hawkins, Cassie Gaines és JoJo Billingsley csatlakozott. Az 1976-os Gimme Back My Bullets nem érte el a korábbi sikerességet, pedig igazán húzós és hangulatos blues-rock hallható rajta, de hiányzott a három gitárra épített hangzásvilág, amit a közönség korábban megszokott. Ezért új gitárost kerestek, és jó néhány nagy név meghallgatása után a saját roadjuk, Steve Gaines mellett döntöttek, aki az egyik háttérénekes, Cassie Gaines tinédzser korú öccse volt.

1976-ban Collins és Rossington komoly autóbalesetet szenvedett, ezért jó néhány koncertet le kellett mondani. 1977. október 20-án repülőbalesetben a csapat három tagja (Ronnie Van Zant, Steve Gaines és nővére, Cassie Gaines vokalista) életét vesztette, a többiek pedig súlyosan megsérültek. Ekkor abbahagyták a közös zenélést, a tagok külön próbálkoztak (The Rossington-Collins Band, The Artimus Pyle Band, The Allen Collins Band).

Az együttes 1987-ben újra összeállt Ronnie Van Zant öccsével, Johhnyval (ének és dalszerzés) koncerteztek. Ezután is hűek maradtak southern blues gyökereikhez.

2001. júliusában egy jacksonville-i szállodai szobában holtan találták Leon Wilkesont. A basszusgitáros 49 esztendős volt, halálának oka ismeretlen. Ekkor került a zenekarba Donald Evans, aki 2009. május 8-án, 48 évesen rákbetegségben elhunyt.

Lemezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Stúdióalbumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MCA Records[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • November 1974 - Free Bird (edit of 1973 album version) / Down South Jukin' (demo) (MCA 40328) #19 US
  • 1975 - Saturday Night Special / Made in the Shade (MCA 40416) #27 US
  • 1976 - Double Trouble / Roll Gypsy Roll (MCA 40532) #80 US
  • 1976 - Gimme Back My Bullets / All I Can Do Is Write About It (MCA 40565)
  • 1976 - Gimme Three Steps (live) / Travellin' Man (live) (MCA 40647)
  • 1976 - Freebird (live) / Searchin' (live) (MCA 40665) #38 US
  • 1977 - What's Your Name? / I Know a Little (MCA 40819) #13 US
  • 1978 - You Got That Right / Ain't No Good Life (MCA 40888)
  • 1978 - Down South Jukin' / Wino (MCA 40957)
  • 2006 - Sweet Home Alabama #61 UK
  • 2007 - Sammy Del. SWR/ Street Survivors (MCA 40567)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tardos Péter: Rocklexikon, Budapest, Zeneműkiadó Vállalat, 1982. ISBN: 963-330-436-9

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]