Louis-Mathias de Barral

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Louis-Mathias de Barral
Született 1746. április 26.
Grenoble
Elhunyt 1816. június 6. (70 évesen)
Párizs
Nemzetisége francia
Foglalkozása püspök,
teológiai író

Louis-Mathias de Barral (Grenoble, 1746. április 26.Párizs, 1816. június 6.) francia püspök és teológiai író.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajlamot érezvén magában a papi pályára, fölvétette magát a Saint-Sulpice papnöveldébe, ahol társai közül kitűnvén, Luynes bíbornok magával vitte őt Rómába. Innen visszatérve, archidiakónussá lett, a forradalom kezdetén pedig mint Tours püspöke szerepelt, de mivel az alkotmányra az esküt letenni vonakodott; nemcsak püspökségétől fosztották meg, hanem hazájából is menekülni kényszerült. A Brumaire 18-ai esemény után egyike volt azon 45 püspöknek, akik, hogy a konkordátum megkötését elősegítsék, beadták lemondásukat. A forradalom viharának elmúlta után visszatért Franciaországba, ahol az első konzul szívesen fogadta és csakhamar meaux-i püspökké, Tours püspökének halála után pedig ide, régi püspökségére nevezte ki. Napóleon sokszor felhasználta az ügyes ember szolgálatát aki a közvetítő szerepét játszotta közte és a pápa között, s elismerése jeléül birodalmi gróffá és szenátorrá nevezte ki. 1814-ben Jozefina császárné felett ő tartotta a gyászbeszédet. Napóleon bukásával újból elvesztette püspökségét. Barral egyházirodalmi munkásságának termékei: Sentiments de M. l'éveque de Troyes. Véritable état de la question de la promesse de fidélité a la constitution, demandée aux pretes. Fragments relatifs a l'histoire ecclésiastique du dixneuvieme siecle. Défense des libertés de l'Eglise gallicane, et de l'assemblée du clergé de France tenue en 1782.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]