Lingvicizmus

Lingvicizmusra példa (az Amerikai Egyesült Államokban 1918-ban használt figyelmeztetés)

A lingvicizmus a nyelvi diszkrimináció egy fajtája, olyan ideológiák és struktúrák neve, amelyek a nyelvi alapon elkülönülő közösségek közötti egyenlőtlen hatalommegosztást segítik elő, illetve reprodukálják.

A lingvicizmus jelenléte

Tove Skutnabb-Kangas szerint a rasszizmus, az etnicizmus és a lingvicizmus közös definíciója: „A ’faj’, etnicitás/kultúra vagy a nyelv alapján meghatározott csoportok között, a hatalom és az (anyagi és egyéb) források egyenlőtlen elosztásának legitimálására, megvalósítására és reprodukálására felhasználható ideológiák, struktúrák és gyakorlat”. A nyelvi diszkrimináció és az ezt támogató gondolkodásmód, a lingvicizmus tehát nem „hajaz a fajelméletre”, hanem azonos vele – csak más felületen nyilvánul meg.

A lingvicizmus a mára szalonképtelenné vált rasszizmus helyett és mellett létező cselekvési mód, amely révén az államok társadalmilag behatárolják a hatalom nélküli csoportok értékekhez való hozzájutását, s ezáltal e csoportokat fogyatékosnak tüntetik fel. „Ennek következtében a kisebbségek értékei (például nyelvük és kultúrájuk) erejüket vesztik, és nem válthatók át más értékekké vagy a hatalmi szerkezet pozícióivá. Ugyanakkor a domináns csoport értékei (például nyelvük és kultúrájuk) társadalmi szinten megtartják értéküket, így más értékekké vagy a hatalmi szerkezet pozícióivá alakíthatók.”

A lingvicizmus gyakran megnyilvánul a kisebbségi oktatás terén. Gyakran lehet azzal találkozni, hogy a hivatalosan elfogadottá nyilvánított sztenderd nyelvváltozattól, illetve az államnyelvtől eltérő nyelvváltozatok/nyelvek beszélőit megbélyegzik és hátrányos helyzetbe hozzák azt hangoztatva, hogy bizonyos nyelvek, illetve nyelvváltozatok jobbak, mint más nyelvek, illetve a nyelvváltozatok, következésképpen beszélőik logikusabban és világosabban gondolkodnak és így természetes, hogy jobb állásokat kapnak és egyéb előnyöket is élveznek. Azokban a társadalmakban, amelyekben ez az ideológia mélyen be van épülve a hétköznapi gondolkodásba, a „rosszabb” nyelvek vagy nyelvváltozatok beszélői a társadalom perifériájára kerülhetnek.

Források

• Kontra Miklós (2005): Mi a lingvicizmus és mit lehet ellene tenni? In: Közérzeti barangoló. (Műhely- és előadás-tanulmányok). Szerk. Gábrity Molnár Irén és Mirnics Zsuzsa. Szabadka. (ISBN 86-85221-04-8). 175–202.
• Kontra Miklós (2006): A magyar lingvicizmus és ami körülveszi. In: Sipőcz Katalin és Szeverényi Sándor szerk.: Elmélkedések népekről, nyelvekről és a profán medvéről. (Írások Bakró-Nagy Marianne tiszteletére). Szeged: SzTE, Finnugor Nyelvtudományi Tanszék. 83–106.
• Skutnabb-Kangas, Tove–Phillipson, Robert szerk.(1994): Linguistic human rights: overcoming lingiustic discrimination. Berlin, Mouton de Gruyter.
• Phillipson, Robert–Skutnabb-Kangas, Tove (1997): Nyelvi jogok és jogsértések. Valóság, 1997/1: 12–30.
• Sándor Klára (2001):„A nyílt társadalmi diszkrimináció utolsó bástyája: az emberek nyelvhasználata”. Replika, 2001. november, 241–259.
• Sándor Klára (2002): Nyelvművelés nálunk és más nemzeteknél. Társadalomkutatás, 20: 121–149.
• Skutnabb-Kangas, Tove: Mik a nyelvi emberi jogok?
• Skutnabb-Kangas, Tove (1997): Nyelv, oktatás és a kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány. ISBN 963 85 166 90

További információk

• Jánk István: Hogyan vizsgáljunk nyelvi diszkriminációt? (HTML). Nyelv és Tudomány, 2016. április 21. (Hozzáférés: 2016. április 21.)