Lingvicizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lingvicizmus a nyelvi diszkrimináció egy fajtája, olyan ideológiák és struktúrák neve, amelyek a nyelvi alapon elkülönülő közösségek közötti egyenlőtlen hatalommegosztást segítik elő, illetve reprodukálják.

Tove Skutnabb-Kangas szerint a rasszizmus, az etnicizmus és a lingvicizmus közös definíciója: „A ’faj’, etnicitás/kultúra vagy a nyelv alapján meghatározott csoportok között, a hatalom és az (anyagi és egyéb) források egyenlőtlen elosztásának legitimálására, megvalósítására és reprodukálására felhasználható ideológiák, struktúrák és gyakorlat”. A nyelvi diszkrimináció és az ezt támogató gondolkodásmód, a lingvicizmus tehát nem „hajaz a fajelméletre”, hanem azonos vele – csak más felületen nyilvánul meg.

A lingvicizmus a mára szalonképtelenné vált rasszizmus helyett/mellett létező cselekvési mód, amely révén az államok társadalmilag behatárolják a hatalom nélküli csoportok értékekhez való hozzájutását, s ezáltal e csoportokat fogyatékosnak tüntetik fel. „Ennek következtében a kisebbségek értékei (például nyelvük és kultúrájuk) erejüket vesztik, és nem válthatók át más értékekké vagy a hatalmi szerkezet pozícióivá. Ugyanakkor a domináns csoport értékei (például nyelvük és kultúrájuk) társadalmi szinten megtartják értéküket, így más értékekké vagy a hatalmi szerkezet pozícióivá alakíthatók.”

A lingvicizmus gyakran megnyilvánul a kisebbségi oktatás terén[1][2]. Gyakran találkozunk azzal, hogy a hivatalosan elfogadottá nyilvánított sztenderd nyelvváltozattól, illetve az államnyelvtől eltérő nyelvváltozatok/nyelvek beszélőit megbélyegzik, s hátrányos helyzetbe hozzák azt hangoztatva, hogy bizonyos nyelvek, illetve nyelvváltozatok jobbak, mint más nyelvek, illetve nyelvváltozatok, következésképpen beszélőik logikusabban és világosabban gondolkodnak, s így természetes, hogy jobb állásokat kapnak, s egyéb előnyöket is élveznek. Azokban a társadalmakban, amelyekben ez az ideológia mélyen be van épülve a hétköznapi gondolkodásba, a „rosszabb” nyelvek, illetve nyelvváltozatok beszélői a társadalom perifériájára kényszerülnek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. T. Skutnabb-Kangas: Nyelv, oktatás és kisebbségek. Bp., 1997. 65
  2. Tóth Szergej: Hatalom interdiszciplináris megközelítésben Szegedi Egyetemi Kiadó – Juhász Gyula Felsőoktatási Kiadó: Szeged, 2006