Lehallgatás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lehallgatás az információ titokban való megszerzésének - általában - etikátlan módja.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már az ősi angolszász jog is büntette a hallgatózókat, akik mások otthonában bújtak meg, hogy lehallgassák azok titkait.

A telefon elterjedésének korai időszakában a telefonos kommunikáció osztott vonalon történt, amely lehetővé tette, hogy mások is belehallgassanak a privát beszélgetésekbe. Ez gyakran családok közötti ellenségeskedéshez és viszálykodásokhoz vezetett.

Technikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Telefonvonalak lehallgatására szintén van mód. Az e-mail, azonnali üzenetküldés és még számos más kommunikációs forma privátnak minősül. (Ha egy üzenetet, vagy információt nyilvánosan közölnek, ezen információ megszerzése nem számít lehallgatásnak.)

Az ókori Kínában a katonák, hogy elkerüljék az esetleges kihallgatást, beszéd helyett rajzoltak a tenyerükbe.

Lehallgatás az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lehallgatás egy olyan cselekmény a képzeletben, megengedi a hősnek vagy a gazembernek, hogy megszerezzen életbevágó információt, mely nem megfigyelhető könnyen, de kihallgatható szándékosan vagy véletlenül egy beszélgetésből.

  • Például Rudyard Kipling "Letting In the Jungle" című történetében, Maugli kihallgatja a vadászt, Buledót, miközben a férfi elmondja valakinek, hogy Maugli örökbefogadó anyját, Messuát, hamarosan ki fogják végezni. Ezután Maugli megpróbálja megmenteni az asszonyt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]