Lee Iacocca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Lee Iacocca (Allentown, Pennsylvania, USA, 1924. október 15 -) amerikai üzletember.

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olasz emigránsok gyermekeként született, Lido Anthony Iacocca néven.

A helyi középiskolában szerzett érettségit 1942-ben, ezután a közeli Lehigh Universityn gépészmérnöki tanulmányokat folytatott, majd a diploma megszerzése után a Princetonra járt ösztöndíjasként. Innen került a Fordhoz. Először mint gépészmérnök tevékenykedett, de mivel igazán a kereskedelem vonzotta, ezért hamar váltott erre a vonalra.

1956-ban vette el Mary McClearyt, akitől két gyermeke született, Kathryn és Lia. Felesége 1983-ban meghalt, utána még kétszer nősült, 1986-ban Peggy Johnsont, majd 1991-ben Darrien Earle-t vette el. Az előbbi házassága 9 hónapig, az utóbbi pedig 3 évig tartott.

Karrier a Fordnál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1946-ban lépett be a Ford Motor Company-hez, mint mérnök, de gyorsan átment a kereskedelemhez, ahol nagy karriert futott be. Kezdetben területi képviselő volt, de a ranglétrát végigjárva 1970-től egészen 1978-ig a cég vezérigazgatója volt.

Karrier a Chryslernél[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1979-ben a Chrysler igazgatóságának elnöke és vezérigazgatója lesz, a korábban rekordszintű veszteségeket elkönyvelő autóipari vállalat vezetésével kilábal a válságból. A stratégia váltás mellett jelentős költségcsökkentés (közte sokat idézett intézkedése, mellyel saját fizetését jelképes 1 dollárra csökkentette), s 1,2 milliárd dolláros kormányzati hitelgarancia segíti a cég talpra állását. 1983-ban már jelentős nyereséggel zár a cég, s egy sikeres részvénykibocsátás után visszafizetik a kormánygarantált hiteleket. Iacocca 1992-ben nyugdíjba vonult. 2005-ben rövid időre visszatér a Chrysler reklámembereként. Nyugdíjas éveiben alapítványai tevékenységében igen aktív.

Könyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • An Autobiography, 1984, társszerző: William Novak. Magyarul megjelent: Egy menedzser élete. Gondolat Kiadó, 1988.
  • Talking Straight, 1988, társszerző: Sonny Kleinfeld.
  • Where Have All the Leaders Gone?, 2007, társszerző: Catherine Whitney. Magyarul megjelent: Vezetőink, hol vagytok? Alinea Kiadó, 2010.

Idézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

"Én vagyok az egyetlen fickó ebben az országban, akinek elege van abból, ami történik? Hova a pokolba tűnt a harci kedvünk? Torkunk szakadtából kellene tiltakoznunk. Van egy rakás fickónk, akik anélkül, hogy bármi elképzelésük lenne, államunk hajóját éppen egy sziklaszirtnek kormányozzák, vállalati gaztevőink, akik kilopják még a szemünket is, sőt még egy hurrikán után sem vagyunk képesek rendbe szedni a dolgokat, nemhogy hibrid autót építeni. De ahelyett, hogy méregbe gurulnánk, mindenki csak ül, és a fejét csóválja, miközben a politikusok azt mondják: „Tartsuk az irányt!”. Tartsuk az irányt? Biztos viccelnek. Ez Amerika, nem az istenverte Titanic. Adok egy jó tanácsot: Szabadulj meg a feleslegtől!" (Vezetőink, hol vagytok?, 2010, 15. oldal)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lee Iacocca, William Novak. Egy menedzser élete (magyar nyelven). Budapest: Gondolat Könyvkiadó. ISBN 9632821033 (1988) 
  • Lee Iacocca, Catherine Whitney. Vezetőink, hol vagytok? (magyar nyelven). Budapest: Alinea Kiadó. ISBN 9789639659377 (2010) 
  • Akik a világot mozgatják - Sikeres üzletemberek (magyar nyelven). Budapest: Alinea Kiadó. ISBN 9789639659254 (2008) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]