Leclanché-elem
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Leclanché-elem a legismertebb galvánelem-típus, melyet Georges Leclanché francia kémikus 1866-ban készítette el.
Kialakítása
Egy üveg serlegben helyezik el a szénrúdból készített pozitív elektródot. A negatív elektródja cinkrúd. Az edényt tömény szalmiáksó oldattal töltik fel. Mivel a szén elektródon működés közben hidrogén gáz fejlődik, ami káros az elem működésére, ezért a szénrudat barnakőporral veszik körbe. Ez a por megköti a keletkező hidrogéngázt. A port a szénrúddal együtt egy mázolatlan (porózus) agyaghengerbe teszik. A pozitív elektróda körüli kivirágzás (sókiválás) elkerülésére paraffinnal vonják be az a barnakőpor felszínét. Az elektrolit párolgását úgy akadályozzák meg, hogy a felszínére olajat, vagy petróleumot öntenek.
A szárazelem is egy célszerűen kialakított Leclanché-elem.
Tulajdonságai
- Üresjárati feszültsége 1,5 volt.
- Belső ellenállása 1 ohm.