Leclanché-elem

A Leclanché-elem a legismertebb galvánelem-típus, melyet Georges Leclanché francia kémikus 1866-ban készített el.
Kialakítása
[szerkesztés]Egy üvegserlegben helyezik el a szénrúdból készített pozitív elektródot. A negatív elektródja cinkrúd. Az edényt tömény szalmiáksó oldattal töltik fel. Mivel a szénelektródon működés közben hidrogéngáz fejlődik, ami káros az elem működésére, ezért a szénrudat barnakőporral veszik körbe. Ez a por megköti a keletkező hidrogéngázt. A port a szénrúddal együtt egy mázolatlan (porózus) agyaghengerbe teszik. A pozitív elektróda körüli kivirágzás (sókiválás) elkerülésére paraffinnal vonják be az a barnakőpor felszínét. Az elektrolit párolgását úgy akadályozzák meg, hogy a felszínére olajat vagy petróleumot öntenek.
A szárazelem is egy célszerűen kialakított Leclanché-elem.
Tulajdonságai
[szerkesztés]- Üresjárati feszültsége 1,5 volt.
- Belső ellenállása 1 ohm.
Források
[szerkesztés]- Leclanche vagy szén-cink szárazelem Vilaglex.hu
- Leclanché-elem Postamúzeum
További információk
[szerkesztés]- Galvánelem. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X