Leclanché-elem
A Leclanché-elem a legismertebb galvánelem-típus, melyet Georges Leclanché francia kémikus 1866-ban készített el.
Kialakítása[szerkesztés]
Egy üvegserlegben helyezik el a szénrúdból készített pozitív elektródot. A negatív elektródja cinkrúd. Az edényt tömény szalmiáksó oldattal töltik fel. Mivel a szénelektródon működés közben hidrogéngáz fejlődik, ami káros az elem működésére, ezért a szénrudat barnakőporral veszik körbe. Ez a por megköti a keletkező hidrogéngázt. A port a szénrúddal együtt egy mázolatlan (porózus) agyaghengerbe teszik. A pozitív elektróda körüli kivirágzás (sókiválás) elkerülésére paraffinnal vonják be az a barnakőpor felszínét. Az elektrolit párolgását úgy akadályozzák meg, hogy a felszínére olajat vagy petróleumot öntenek.
A szárazelem is egy célszerűen kialakított Leclanché-elem.
Tulajdonságai[szerkesztés]
- Üresjárati feszültsége 1,5 volt.
- Belső ellenállása 1 ohm.
Források[szerkesztés]
- Leclanche vagy szén-cink szárazelem Vilaglex.hu
- Leclanché-elem Postamúzeum
További inormációk[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Galvánelem, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
