Leclanché-elem
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
A legismertebb galvánelem-típust, a Leclanché-elemet Georges Leclanché francia kémikus 1866-ban készítette el.
Kialakítása [szerkesztés]
Egy üveg serlegben helyezik el a szénrúdból készített pozitív elektródot. A negatív elektródja cinkrúd. Az edényt tömény szalmiáksó oldattal töltik fel.
Mivel a szén elektródon működés közben hidrogén gáz fejlődik, ami káros az elem működésére, ezért a szénrudat barnakőporral veszik körbe. Ez a por megköti a keletkező hidrogéngázt. A port a szénrúddal együtt egy mázolatlan (porózus) agyaghengerbe teszik.
A pozitív elektróda körüli kivirágzás (sókiválás) elkerülésére paraffinnal vonják be az a barnakőpor felszínét.
Az elektrolit párolgását úgy akadályozzák meg, hogy a felszínére olajat, vagy petróleumot öntenek.
A szárazelem is egy célszerűen kialakított Leclanché-elem.
Tulajdonságai [szerkesztés]
Üresjárati feszültsége 1,5 volt.
Belső ellenállása 1 ohm.
