Leclanché-elem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A legismertebb galvánelem-típust, a Leclanché-elemet Georges Leclanché francia kémikus 1866-ban készítette el.

Kialakítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leclanché-elem

Egy üveg serlegben helyezik el a szénrúdból készített pozitív elektródot. A negatív elektródja cinkrúd. Az edényt tömény szalmiáksó oldattal töltik fel.

Mivel a szén elektródon működés közben hidrogén gáz fejlődik, ami káros az elem működésére, ezért a szénrudat barnakőporral veszik körbe. Ez a por megköti a keletkező hidrogéngázt. A port a szénrúddal együtt egy mázolatlan (porózus) agyaghengerbe teszik.

A pozitív elektróda körüli kivirágzás (sókiválás) elkerülésére paraffinnal vonják be az a barnakőpor felszínét.

Az elektrolit párolgását úgy akadályozzák meg, hogy a felszínére olajat, vagy petróleumot öntenek.

A szárazelem is egy célszerűen kialakított Leclanché-elem.

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Üresjárati feszültsége 1,5 volt.

Belső ellenállása 1 ohm.