Lazurit Központi Tervezőiroda
| Lazurit Központi Tervezőiroda | |
| Típus |
|
| Alapítva | 1953 |
| Székhely | Nyizsnyij Novgorod |
| Iparág |
|
| Forma | részvénytársaság |
 Lazurit Központi Tervezőiroda
Pozíció Nyizsnyij Novgorod térképén
| |
 é. sz. 56° 21′ 39″, k. h. 43° 52′ 01″Koordináták: é. sz. 56° 21′ 39″, k. h. 43° 52′ 01″ | |
| A Lazurit Központi Tervezőiroda weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Lazurit Központi Tervezőiroda (oroszul: Центральное конструкторское бюро Лазурит, magyar átírásban: Centralnoje konsztruktorszkoje bjuro Lazurit), röviden CKB Lazurit, korábban SZKB–112, majd CKB–112 az oroszországi Nyizsnyij Novgorodban működő mérnöki tervezőiroda, amely hajók és egyéb vízi létesítményerk fejlesztésével foglalkozik. Nyizsnyij Novgorod Szormovo városrészében, a Krasznoje Szormovo hajógyár mellett helyezkedik el.
Története[szerkesztés]
A tervezőiroda elődjét mint tervezőcsoport 1930-ban hozták létre a gorkiji (ma: Nyizsnyij Novgorod) 112-es számú Krasznoje Szormovo hajógyárban. Ott kezdődött a Scsuka osztályú tengeralattjárók harmadik sorozatának a tervezése. 1953-ban a csoport SZBK–112 néven tervezőirodává alakult, de továbbra is a Krasznoje Szormovo hajógyár alárendeltségébe tartozott. Ekkor került át oda a Rubin tervezőirodától (CKB–18) a gyártás előtt lévő 613-as tervszámú tengeralattjáró fejlesztési projektje. 1954-től Vlagyimir Vorobjov vezette a tervezőirodát.
1959-ben az SZKB–112 önálló, a hajógyártól független tervezőiroda lett. A 613-as tengeralattjáró és változatai után a tervezőiroda elsősorban második generációs atommeghajtású tengeralattjárókkal (pl. 670-es típus) és dízel-elektromos tengeralattjárókkal (pl. 633-as típus) foglalkozott. A 670-es típusból 11 db-t, továbbfejlesztett változatából, a 670M-ből hat darabot építettek Gorkijban. A tervezőirodát 1968-ban átnevezték Szudoprojekt névre, majd 1974-ben a napjainkban is használt Lazurit névre. A hidegháború után a tengeralattjárók tervezésével felhagytak.
Napjainkban a vállalat elsősorban kutató, mentő tengeralattjárók és egyéb víz alatti eszközök, tengeri olajfúró platformok és felszíni hajók tervezésével foglalkozik.
Források[szerkesztés]
- Normann Polmar, Jurrien Noot: Submarines of the Russian and Soviet Navies, 1718–1990, Naval Institute Press, Annapolis, Maryland, 1991, ISBN 0-87021-570-1, p. 342—343.
- A Lazurit tervezőiroda a FAS.org honlapján