Laus-i Miasszonyunk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az első jelenést ábrázoló köztéri bronzszoborcsoport. Mária és Benoite

Laus-i Miasszonyunk egy Szűz Mária-jelenés, egyike annak az öt Mária-jelenésnek, amely Franciaország területén történt, és hivatalosan elismert az egyház.

Jelenések[szerkesztés]

A látnok

Benoîte Rencurel 1647. szeptember 16-án Saint-Étienne d'Avançonban született, Hautes Alpes megyében, Franciaországban. Apja 7 éves korában halt meg, és a kislány sohasem tanult meg írni és olvasni. A vasárnapi misékre és homíliákra járt. 1718 karácsonya után hunyt el.

Benoîte Rencurel a pásztorlány, 1664 májusában egy gyönyörű hölgyet vett észre, nem szólt hozzá, de amikor megszólította mosolygott. Vele együtt elmondta a Lorettói litániát, és megkérte tanítsa meg a lányokat erre. Benoîte munkaadója, Rolland asszony, elhatározta, hogy meglesi, hogy mi történik. Elbújt, amikor a lány egy barlangban beszélt a hölggyel, de a szép hölgy figyelmeztette, hogy "Mondd meg neki ne átkozza Jézus nevét, mert nem jut a mennybe. Nagyon rossz a lelkiismerete, bűnbánatot kellene tartania. Az asszony hallotta ezt, és könnyes szemmel megígérte, hogy megváltozik. Ennek híre ment a kis faluban. Egyesek hittek a jelenésben, mások képzelgőnek tartották a lányt. Voltak lányok akik teljes szívükből támogatták Benoîte-t. A lány megkérdezte a hölgyet, hogy mi a neve, mert az emberek kérdezgetik. A szép hölgy azt mondta "Én vagyok Mária". Ezen a helyen nem fogsz többé látni egy ideig." Csak szeptember 29-én a patak partján találkozott vele újra. Megkérte, hogy menjen Lausba egy kápolnához, ahol kellemes illat van, mert ott fog vele találkozni. Megmutatta az utat Laus felé, a leány még sohasem járt arra. Talált egy kunyhó méretű kápolnát. A hölgy már ott állt, és azt mondta, hogy azt szeretné, hogy Szent Fia és az Ő tiszteletére ezen a helyen épüljön templom, ahol sok bűnös meg fog térni. Ő gyakran fog itt megjelenni neki.

Vizsgálat[szerkesztés]

Notre-Dame du Laus templom oltára a Szent Szüzet ábrázolja karján a Kisdeddel
  • Már a következő évben zarándokok keresték fel Laust, sokan jártak fenn a kápolnánál. Azonban François Grimaud, a bíró, és Lambert atya is megkérdőjelezték az eseményeket, főként azért, mert az embruni Miasszonyunk búcsún is megfogyatkoztak a hívők emiatt. Meggyőződésük volt, hogy ördög műve ez. 1665. szeptember 14-n Lausba jöttek mindazok, akik be szerették volna bizonyítani, hogy boszorkányság folyik Lausban. Kihallgatásra került sor, melyben Lambert atya szaván akarta fogni a leányt, aki nyugodtan válaszolgatott a feltett kérdésekre. A beszélgetés végén az atya kijelentette, meggyőződése, hogy a jelenések hamisak, és mindent el fog követni, hogy bezárassa a kápolnát, hacsak nem történik valami csoda, ami igazolja a leányt. Két esős nap következett, így az atya nem tudott elutazni, és megtörtént az első csodálatos gyógyulás. A jelenések egyházmegyei elismerést kaptak.

Elismerés[szerkesztés]

  • 1666-1669-ben megépítették a templomot. 1800 oldalas jegyzőkönyv maradt fenn a látomásokról, amelynek négy szerzője volt, többek között Gap igazságügyi királyi ügyésze, és a királyi káplán.
  • Egyházmegyei szintű kegyhelyként való elismerés a területileg illetékes püspöktől 1665-ben történt.
  • Nemzetközi szintű kegyhelyként való elismerés a Vatikánban 2008. május 5-én történt.

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Notre-Dame du Laus
A Wikimédia Commons tartalmaz Laus-i Miasszonyunk témájú médiaállományokat.