Lambert-féle felület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Lambert-féle felület ideális diffúz fényvisszaverő tulajdonsággal rendelkezik. A megfigyelő számára a felület fényessége minden szögből hasonló, más szavakkal kifejezve, a felület fényessége izotróp, a fény intenzitása a Lambert-féle koszinusztörvény szerint számítható.

A felületet Johann Heinrich Lambert(1728–1777) svájci matematikus-fizikusról nevezték el (1760). [1]

Példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A polirozatlan deszka jó közelítéssel Lambert-féle felület, de ha bevonják fényességet adó borítással, akkor már nem Lambert-féle felület. Nem minden durva felület Lambert-féle felület, de ha közelebbről nem ismeretes a felület karakterisztikája, akkor ez jó közelítés.

A spectralon nevű anyagot arra a célra fejlesztették ki, hogy Lambert-féle felületet hozzon létre.

Számítógépes grafikában, gyakran alkalmazzák a Lambert-féle fény visszaverődési tulajdonságot, azaz a diffúz reflexiót. Ha egy pontot forgatunk a normál vektora körül, nem változtatja a fényességét.

Ultrahangos vizsgálatkor a megjelenített szövetek szintén Lambert-féle felületként viselkednek.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Angel, Edward: Interactive Computer Graphics: A Top-Down Approach Using OpenGL. (hely nélkül): Addison-Wesley. 2003. ISBN 9780321312525  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lambert, J H. Photometria, sive de Mensura et gradibus luminis, colorum et umbrae (1760)