LEP

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A LEP egyik rádiófrekvenciás ürege a CERN-beli Microcosmos kiállításon. Ezekben az üregekben gyorsulnak a részecskék elektromos feszültségkülönbség hatására.

A nagy elektron–pozitron ütköztetőgyűrű (LEP = Large Electron Positron collider ring) a CERN 1989-től 2000-ig működő 27 km kerületű részecskegyorsítója volt, mely elektronokat és pozitronokat (azaz antielektronokat) ütköztetett.

Tartalomjegyzék

A gyorsító fejlődése[szerkesztés]

A működése kezdetén 45 GeV energiája volt a nyaláboknak, a végén 106 GeV-re sikerült emelni a mágnesek és egyéb paraméterek javításával. Az elektron és pozitron ütközéskor megsemmisülnek és belőlük az energiájuktól függően keletkezhet foton, de nagyobb energiákon keletkezhetnek a gyenge kölcsönhatás közvetítői is (Z, W+, W-). Mivel a Z bozon nyugalmi energiája 91.2 GeV, ezért az egyes nyalábok energiájának a felét, 45,6 GeV-et el kell érnie, hogy leggyakrabban Z bozon keletkezzen. A töltésmegmaradás miatt a W bozonok csak párban keletkezhetnek az ütközés során, ezért az elektronok energiájának a nyalábban ehhez a W tömeggel kell egyeznie (80 GeV).

Az alagútjában 2008 szeptember 10-től a nagy hadronütköztető, az LHC működik.

Eredményei[szerkesztés]

Detektorai[szerkesztés]

Magyarország az OPAL kísérletben vesz részt, az adatok feldolgozása – egyre kisebb intenzitással – jelenleg is folyik.

Külső hivatkozások[szerkesztés]