Lényeg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lényeg a valóság egy elemének meghatározó, alapvető tartalma.

Filozófiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filozófiában a lényeg (esszencia) szó többféleképpen értelmezhető. A tartalom Arisztotelész szóhasználatából (ouszia, lat. szubsztancia) tűnik származni, a fogalom fejlődése a skolasztikus hagyományban kísérhető nyomon. Ott a szubsztancia esszenciális tulajdonságainak megnevezésére használták, azokat nevezték lényeginek, amelyek létrehozták, megalkották a szubsztanciát.

Később több filozófiai irányzat is az egzisztencializmus ellen lépett fel, például Karl Popper.

A lényeg ebből a szempontból ellentéte a véletlennek. Míg a lényeges tulajdonságok a dolgok szükségszerű velejárói, a véletlenszerűek csak feltételesen azok, olyanok, amelyek nélkül is megvan, létezik a dolog.

Az egzisztencializmusban a fizikai lényeg a fizikai tulajdonságokra vonatkozik: szín, alak, szag, és a többi. Egy ember lényegét viszont annak jelleme, céljai és erkölcsei jelentik.

A kommunikációban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lényeg a közlendő ismeret lényeges elemeinek összessége. Ennek, és általános ismeretek alapján a részletek könnyen megfogalmazhatóak.

A közlendő ismeretekből a lényeg a lényegkiemelés útján ragadható meg. A lényegkiemelés tehát fókuszálást, az előtérnek a háttértől való megkülönböztetését, határainak tisztázását, és azon belül a tartalomnak az élesítését jelenti.

Ha azonban ez az élesítés vagy elhatárolás nem sikerül, akkor a lényeg elsikkad, mert még a közlemény végére sem derül ki, hogy mi a lényeg, azaz az az elem, ami miatt a közlésre sor került, ami azt indokolta. Holott a mindennapi kommunikációban a szöveg, a közlemény vége, a konklúzió (bottom-line) jelenti a legtöbb esetben a lényeget.

Lényegkiemelésre akkor kerülhet sor, ha valaki rendelkezik a lényeglátás képességével. Lényeglátáshoz arra van szükség, hogy a vizsgált tárgytól vagy témától eltávolodjunk, ami nemcsak térben, hanem időben is értendő. E távolodás egyben léptékváltás-t is jelent, vagyis tulajdonképpen már más részletfelbontású síkon szemléljük az ugyanannak tekintett dolgot vagy eseményt.