Kvantálási zaj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A digitális jelfeldolgozásban a kvantálási zaj egy analóg jel diszkrét értékekre kvantálásakor keletkező hiba egy modellje, amely a hiba spektrumát fehérzajként kezeli.

A modell[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zajmodell lineáris kvantálóra vonatkozik. A modell három feltételezést tesz a kvantálási hibára:

  1. A hiba korrelálatlan a kvantált jellel.
  2. A kvantálási hiba egyenletes eloszlású a [-\frac{Q}{2};\frac{Q}{2}] intervallumon, ahol Q a kvantáló egy lépésének nagysága.
  3. Spektruma végtelen széles, és teljesítmény-sűrűség függvénye konstans, azaz a zaj fehér.

Ezek a feltételezések jó közelítéssel teljesülnek, de például periodikus jelek koherens mintavételezésekor sérül a korrelálatlanság, ezért a kvantálási hiba spektrumában is megjelennek a jel harmonikusai.

Ideális kvantáló zaja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ideális kvantáló zajának teljesítménye, mivel a hiba egyenletes eloszlású egy Q széles intervallumon, P_N=\frac{Q^2}{12}

N bites kvantáló szinuszos kivezérlése esetén a hasznos jel amplitúdója Q2^{N-1}, teljesítménye P_S=\frac{Q^22^{2N-2}}{2}. Vagyis ideális kvantáló jel-zaj viszonya: SNR=10log_{10}\frac{2^{2N-2}12}{2}=N10log_{10}4+10log_{10}\frac{3}{2} = N6,02+1,76 [dB]