Kvadratikus szavazás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kvadratikus szavazás (quadratic voting; rövidítve QV) olyan kollektív döntéshozatali eljárás, amelyben a szavazók kifejezhetik, hogy mennyire fontos nekik a kérdés, nem pedig csak azt, hogy támogatják-e vagy sem.[1][2][3]

Alkotói, Steven P. Lalley[4] és Eric Glen Weyl[5] szerint a kvadratikus szavazás a lehető legjobban követi a szavazócsoport preferenciáit, bár a kvadratikus szavazás más támogatói szerint ez csak megközelítőleg igaz.[6]

A koncepció[szerkesztés]

A kvadratikus szavazás a piaci elveken alapszik. A szavazóknak „szavazati kredit” áll rendelkezésükre, amellyel több szavazás eredményét befolyásolhatják. A kreditjeikért szavazatokat vásárolhatnak a fontosnak vélt szavazásokhoz, vagy akár mindegyikhez, de több szavazat egyre több kreditet igényel. Egy szavazat egy kreditbe kerül, két szavazat négy, három szavazat kilenc, és így tovább, négyzetesen (kvadratikusan) emelkedik a költség.

Példák
Szavazatok száma Kreditköltség
1 1
2 4
3 9
4 16
5 25
n

Például egy szavazó, akinek 16 szavazati kredit áll rendelkezésére négy szavazáshoz, és számára mindegyik egyformán fontos, akkor mindegyikre 2-2 szavazatot vásárolhat, de dönthet úgy is, hogy csak az egyik szavazást akarja befolyásolni és arra 4 szavazatot vásárol. Bárhogy másként is eloszthatja kreditjeit, vagy akár meg is tarthat belőle valamennyit, és majd valamelyik jövőbeli szavazásra fogja elhasználni.

Alkalmazás[szerkesztés]

A kvadratikus szavazást a coloradói képviselőház választmánya már alkalmazta 2019 tavaszán. A törvényhozók a következő két évre vonatkozó jogalkotási prioritásaik eldöntésére használták, 107 lehetséges törvényjavaslat közül választva.[7] A választmány mind a 41 tagja 100-100 virtuális tokent kapott, amelyek lehetővé tették számukra, hogy akár 9 szavazatot tegyenek egy javaslatra (mivel 81 virtuális token képviselt 9 szavazatot egy törvényjavaslatért) és 3 szavazatot egy másik törvényjavaslatra, vagy 5 szavazatot (azaz 25 virtuális zsetont) 4 különböző javaslatra. Végül a győztes a szenátus 85. számú törvényjavaslata lett, az egyenlő munkáért egyenlő díjazásról szóló törvény, összesen 60 szavazattal. A kvadratikus szavazási rendszeren keresztül sokkal könnyebb volt észlelni a vélemények eltérését, mivel a szavazatok száma drasztikusan változott az egyes törvényjavaslatok között.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lalley, Steven, Weyl, E. Glen (2017. december 24.). „Quadratic Voting: How Mechanism Design Can Radicalize Democracy” (angol nyelven), Rochester, NY. DOI:10.2139/ssrn.2003531.  
  2. Lee, Sherman: Quadratic Voting: A New Way to Govern Blockchains for Enterprises. Forbes , 2018. május 30. (Hozzáférés: 2019. március 13.)
  3. Volpicelli, Gian: This economist wants to abolish private property using blockchain. Wired , 2018. június 14. (Hozzáférés: 2019. március 15.)
  4. Steven Lalley - Statistics Faculty. galton.uchicago.edu . (Hozzáférés: 2019. július 5.)
  5. Glen Weyl (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. július 5.)
  6. Posner, Eric, Weyl, E. Glen. Radical Markets: uprooting capitalism and democracy for a just society (angol nyelven) (2018). ISBN 9780691177502. OCLC 1030268293 
  7. Coy, Peter. „A New Way of Voting That Makes Zealotry Expensive”, Bloomberg Businessweek, 2019. május 1. (Hozzáférés: 2019. július 5.) (angol nyelvű) 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Quadratic voting című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.