Krisztina dán hercegnő portréja (ifjabb Holbein festménye)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Krisztina dán hercegnő portréja (Christina of Denmark, Duchess of Milan)
MűvészHans Holbein (1538)
Műfajarckép
Magasság179,1 cm
Szélesség82,6 cm
MúzeumNational Gallery
GyűjteményNational Gallery
Anyag
A Wikimédia Commons tartalmaz Krisztina dán hercegnő portréja témájú médiaállományokat.

Krisztina dán hercegnő portréja ifjabb Hans Holbein festménye, amely a londoni National Gallery gyűjteményének rész. A festmény 1909-ben került az intézményhez.

Keletkezése[szerkesztés]

Holbeint 1538-ban küldte Brüsszelbe VIII. Henrik angol király, hogy fesse meg Krisztina dán királyi hercegnő portréját, aki egyike volt azoknak a nőknek, akik közül negyedik feleségét kívánta kiválasztani. A 16 éves hercegnőt egész alakos képen örökítette meg a művész. Krisztina a festményen sötét gyászruhájában van, amelyet azért viselt, mert férje, Francesco Sforza milánói herceg 1535-ben meghalt.[1]

Feljegyezték, hogy Krisztina csak egyszer ült modellt Holbeinnek, 1533. március 12-én 13 és 16 óra között. A művésznek ennyi idő állt rendelkezéséhez ahhoz, hogy elkészítse a vázlatokat, amelyek majd a festmény alapjául szolgálnak. Ezek a rajzok nem maradtak fenn. A munkafolyamat következő eleme az volt, hogy Holbein átvitte a vázlatokat a tölgyfa panelre. VIII. Henrik már néhány nappal Holbein és Krisztina találkozása után megkapta az első vázlatokat kiszemelt feleségéről. VIII. Henrik nagyon elégedett volt a látottakkal, a kortársak feljegyezték, hogy sokat viccelődött és egész nap szólt a zene a palotában. Annak ellenére, hogy a frigy kútba esett, az uralkodó élete végéig megtartotta a dán hercegnő portréját.[1]

A kép jó példája annak, hogy Hans Holbein milyen ügyességgel teremtette meg a kép modellje jelenlétének illúzióját, részben a textúrák élethű ábrázolásával elérve ezt: a köpeny fekete szaténja ezüstös ragyogással tükrözi vissza a fényt, kihangsúlyozva az anyag sima tapintását és hűvösségét. Az is ezt az illúziót kelti, ahogy Holbein beárnyékolja a hercegnő mögötti területet.[1]

A festmény Arundel hercegének gyűjteményébe került a királyi kollekcióból. A 15. herceg kikölcsönözte a képet a National Gallerynek 1880-ban, és a portré hamar az egyik legcsodáltabb darabja lett a gyűjteménynek. Az 1900-as évek elején a herceg felvetette, hogy eladja a festményt, de a galéria nem tudta kifizetni a kért árat. Félő volt, hogy a kép külföldön talál gazdát, valószínűleg Henry Clay Frick gazdag amerikai gyáros és műgyűjtő személyében. A festményt végül egy kérésére anonimitásban maradó donor pénzből sikerült az Egyesült Királyságban tartani.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]