Krisztián
A Krisztián[1] férfinév görög eredetű, a latin közvetítéssel átvett Christianus név rövid alakja. Jelentése: Krisztushoz tartozó.[2] Női névpárja a Krisztina, Krisztiána. A szót a magyar nyelvben kereszténynek is fordítják.
A nagy etimológiai szótár szerint a Krisztián szláv eredetű szó: a horvát krstijan, a szlovén kristjan, a szlovák kresťan – vagyis „keresztény” – vagy közvetlenül, vagy a latin Christianus közvetítésével a görög Khrisztianosz – „Krisztusi” – szóból erednek. A szótár szerint a magyar szó forrása a horvát vagy szlovén volt; a szóeleji mássalhangzó-torlódás ejtéskönnyítő magánhangzóval való feloldása révén előbb kirisztján, majd hangrendi kiegyenlítődéssel keresztyén alak jött létre. A 16. század óta mutatható ki a Krisztián alakváltozat, amely egyértelműen utal a latin Christianus alakra.
Rokon nevek [szerkesztés]
Gyakorisága [szerkesztés]
Az 1990-es években igen gyakori név, a 2000-es években a 22-28. leggyakoribb férfi név.[2][3][4]
Névnapok [szerkesztés]
Híres Krisztiánok [szerkesztés]
Magyarok [szerkesztés]
|
|
Külföldiek [szerkesztés]
|
|
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
- ^ a b c d e f Ladó-Bíró, 82. old.
- ↑ Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
- ↑ Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala
- ↑ http://primissima.hu/sites/default/files/Junior_Prima_dijasok_2011_tudomany.pdf
Ajánlott irodalom [szerkesztés]
- Kálmán Béla: A nevek világa (Csokonai Kiadó, 1989) ISBN 963025977x
- Az MTA Nyelvtudományi Intézete által alkalmazott utónév-engedélyezési alapelvek (Hozzáférés 2010. augusztus 20.)
Források [szerkesztés]
- Ladó János, Bíró Ágnes. Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince Kiadó, 2005. ISBN 963 9069 72 8
- Az MTA Nyelvtudományi Intézete által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzéke (Hozzáférés: 2011. május 1.)
- A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára
