Koszmosz–99
| Koszmosz–99 | |
| Gyártó | RKK Enyergija |
| Típus | Zenyit–2 |
| Indítás dátuma | 1965. december 10. |
| Indítás helye | Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása |
| Hordozórakéta | Vosztok–2 hordozórakéta |
| COSPAR azonosító | 1965-103A |
| SCN | 01817 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Koszmosz–99 (oroszul: Космос 99) a szovjet Koszmosz műhold-sorozat tagja. Az első generációs Zenyit–2 felderítő műhold 33. példánya.
Küldetés[szerkesztés]
Napelemtáblái a kísérleti plazmahajtómű energiáját állították elő. Felderítő szolgálatán túl feladata volt űrkörülmények között napelemtábláival magas hőmérsékletet – 10 000 Celsius-fokot – előállítani, a beszerelt kísérleti változtatható impulzussűrűségű mágnesplazma rakéta működésének vizsgálataihoz.
Jellemzői[szerkesztés]
Az OKB–1 tervezőirodában kifejlesztett műhold. A Zenyit–2 ember szállítására fejlesztett űreszköz, hasznos terében helyezték el a műszereket.
1965. december 10-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról Voszhod (8K71) rakétával juttatták Föld körüli pályára. Az orbitális egység pályája 89,6 perces, 65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 203 km, apogeuma 309 km volt. Hasznos tömege 4730 kg. A sorozat felépítését, szerkezetét, alapvető fedélzeti rendszereit tekintve egységesített, szabványosított tudományos-kutató űreszköz. Áramforrása kémiai akkumulátor, és napelemtáblák kombinációja. Szolgálati ideje maximum 12 nap.
A Koszmosz–98 programját folytatta. Kialakított pályasíkja mentén alacsony felbontású fototechnikai felderítést, műszereivel atomkísérletek ellenőrzését végezte. A fedélzeten elhelyezett rádióadó által sugárzott jelek fáziskülönbségének méréséből következtetéseket lehetett levonni az ionoszféra szerkezetéről. Az éjszakai ionoszféra F-rétege magasságbeli és kiterjedésbeli inhomogenitásainak mérése a 20 MHz-es fedélzeti adó jeleinek fluktuációváltozásaiból történt. Kamerái SZA-10 (0,2 méter felbontású), SZA-20 (1 méter felbontású) típusú eszközök voltak.
1965. december 18-án 8 napos szolgálati idő után, földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedéssel – visszatért a Földre.
Források[szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
További információk[szerkesztés]
- Koszmosz–99. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
- Koszmosz–99. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 28.)
|
Elődje: |
Koszmosz-program |
Utódja: |
