Korbács

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy középkori korbács másolata
Önsanyargatók

A korbács az ostor egy fajtája, melynek több ága van. Súlyos testi fenyítésre vagy önsanyargatásra használják. A „korbács” szó a török „kırbaç” szóból ered.

Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg a korbács címszót a Wikiszótárban!

A tipikus korbácsnak (latinul: flagrum) több ága van, melyek a nyélhez vannak szorítva. A korbácsnak több fajtája létezik, így a kilencfarkú macska, melyet engedetlen matrózok büntetésére használtak, kötélből készült, az orosz knut, mely bőrből készült, pedig csomókat is tartalmazott. A római flagrum, mellyel állítólag Jézust büntették meg, ólommal borított hegyeket tartalmazott az ágak végén, így azok szaggatták az ember testét ütés közben. Jézus kínjait utánozva, a középkori szerzetesek is a korbácsot használták önsanyargatásra[1]. Többek között az Árpád-házi Szent Erzsébet is az önsanyargatás egy neves híve volt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Patrologia Latina, CXLIV, 1017; the surname means 'strapped'