Kilencfarkú macska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cat o' nine.JPG

A kilencfarkú macska egy korbács, amivel az engedetlen matrózokat büntették meg. Főként a brit haditengerészetnél volt elterjedt. Neve valószínűleg onnan ered, hogy karomszerű végződése karmolásnyomhoz hasonló sérüléseket okoz; angolul elsőként 1695-ből maradt fenn említése. Neve a legtöbb nyelven ugyanezt jelenti vagy valami hasonlót (hollandul pl. hétfarkú).

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengerészetnél a közvélekedéssel ellentétben nem a legrettegettebb büntetés volt, mert mivel kötélből készült, kevesebb fájdalmat okozott, mint a bőrkorbács vagy a vessző. Használatát a kapitány vagy hadbíróság rendelhette el, és a legénységet is összehívták, hogy tanúja legyen a büntetésnek.

A napóleoni háborúk idején kb. 60 cm hosszú, 2,5 cm átmérőjű kötelekből állt, és minden egyes veréshez újat készítettek. A trafalgari csata idején magának az elítélt tengerésznek kellett elkészítenie.

A legszigorúbbnak az számított, ha valakit a flotta általi megkorbácsolásra ítéltek: ilyenkor hajóról hajóra hurcolták, és az ütéseket úgy osztották szét, hogy mindenhol kapjon belőle és minden hajó legénysége lássa.[1] A legsúlyosabb bűnökért, mint lázadásért vagy lázításért több száz ütést róttak ki, a büntetés végrehajtása sokszor eltartott hónapokig vagy évekig is, mert egyszerre csak addig ütötték, ameddig a hajóorvos engedélyezte.[2]

A brit hadseregnél 1870 utántól nem használták, börtönökben azonban még jó ideig; egy 1951-es rendelet utasítja a brit férfibörtönöket, hogy csak előzetesen ellenőrzött, központilag gyártott kilencfarkú macskát használhatnak.[3] Ez valószínűleg korábbi gyakorlatot erősít meg. Használatos volt az ausztrál börtönkolóniákon is.

Az Egyesült Királyságban 1948-ban betiltották büntetésként való használatát, de Ausztráliában 1957-ben még használták, és több volt gyarmati országban ma is használatban van.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]