Kongó Rikisi (Tódai-dzsi templomőrei)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kongó Rikisi
Nió
Tōdaiji Niō.jpg
A szoborpár egyik tagja
Közigazgatási adatok
Ország Japán
Hely Nara
Építési adatok
Szobrász Unkei és tanítványa, Kaikei
Készítés ideje 1203 körül
Felhasznált anyagok Festett fa
Alapadatok
Magassága Több mint 8 m
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kongó Rikisi témájú médiaállományokat.

Nara városában található a buddhista templomkomplexum, a Tódai-dzsi (東大寺; „Keleti Nagy Templom”). A templomegyüttes nagy déli kapujában áll két monumentális Kongó Rikisi őrszobor. A templomok kapujába helyezett szoborpárok a gonosz lelkek távol tartását biztosították, ezért formálták külsejüket haragvóra és félelmet keltőre. Alkotója a Kamakura-kor neves szobrásza, Unkei volt, aki tanítványával, Kaikei-jel és számos segítőjükkel közösen dolgoztak a szobrokon.[1]

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két harcos őrszellemről készült templomi krónikákból tudjuk, hogy a monumentális szobrokat több darabból illesztették össze. A nyolc méternél magasabb fa szobrok 1203–ban, mindössze két hónap alatt készültek el. A szobrok szerkezeti felépítéséről animáció is készült: Animáció


Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kongó Rikisi szobrokra általában jellemző a groteszk, elrettentő arckifejezés. Az izomzat és a ruházat dinamikus, részletgazdag kidolgozása is az istenségek féktelen erejét sugallják. A szobrok tartása nem egyenes, mégis kiegyensúlyozott. Az őr-alakok egykori élénk színei ma már nehezen kivehetők. A kezeket és a fejet barnára, míg a ruhátlan felsőtestet vöröses színűre festették. A szobrokat körbefutó szalagok színe fehér, a ruhák szegélyei pedig aranyozottak voltak. [2]

Tódai-dzsi, Nagy Déli Kapu (東大寺の南大門)

A szobrok a hagyományos frontális elhelyezéssel szemben, a kapu belseje felé, egymással szembenézve állnak.[3]

Szimbolikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A buddhista kolostorok kapujának két oldalán állnak. A jobb oldali szobor szája mindig nyitott „A” hangot formáz, a bal oldali a csukott „Un” hangot jelképezi. Ezek a szanszkrit ábécé első és utolsó betűi, így szimbolizálja a szoborpár a mindenség kezdetét és végét. A Nió szobrokat olykor páncélos harcosként is szokták ábrázolni, de a haragvó félmeztelen istenalak az elterjedtebb.[4]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Internetes források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Japán művészet. Írta: Itó Nobuo, Maeda Taiji, Miyagawa Torao, Yoshizawa Chu. Fordította: Halmy Ferenc. Budapest: Corvina Kiadó , 1980.
  • A buddhizmus művészete 3., Japán buddhista művészet, Budapest: Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum, Cseh Éva, 1996,

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. BUDDHISTA ÉPÍTÉSZET A KAMAKURA-KORBAN
  2. Japán művészet. 116. oldal
  3. BUDDHISTA ÉPÍTÉSZET A KAMAKURA-KORBAN
  4. A buddhizmus művészete 3., 62. oldal

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]