Komuszó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen BinBot (vitalap | szerkesztései) 2018. augusztus 25., 23:42-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (A szerint névutó különírása (kézi ellenőrzéssel), ld. https://helyesiras.mta.hu/helyesiras/default/akh12#108)

Komuszo (szó szerint "az üresség szerzetese") a japán területén élt kéregető szerzetesek elnevezése. A Fuke iskola tagjai voltak.

Kialakulásuk, történetük, templomaik

A legenda szerint a rendet a 13. században alapította egy Fuke Zendzsi nevű bonze, ám történetileg igaazolhatóan elsőként 1603-ban lépett a rend a nyilvánosság elé. Két legnagyobb templomuk a kiotói Mijándzsi és az edói Icsi-vacudszi voltak. A legtöbb melléktemplomuk Ovariban és Simoszában alakult, de ezek pontos helyét csak a komuszók ismerték.

Hanyatlásuk

A szekta, miután a sogunátus fennmaradásáért folytattott utolsó nagy csatában, az ujeno templomi csatában (1868) igen sok tagja elesett, amilyen titokzatosan megalakult, majdnem olyan titokzatosan el is tűnt a történelemből. Ám nem pusztult el a teljes szervezetük, egyes részeik ugyanis fennmaradtak, és alkalmazkodtak az új időkhöz.

Ruházat és szokások

Fehér kimonót viseltek, és tengajban jártak. Fegyverük a kard volt. Hosszú vándorlásaikhoz vándorbotot hordtak. Azonosító dallamaikat a sakuhacsi nevű hangszeren játszották, illetve a dallamok eljátszásával kértek bebocsátást kéregető útjaik során. Sohasem vehették le a kalapjukat és nem beszélhettek idegenekkel sem. Nyitott legyezőjükön fogadták el az adományokat, és szó nélkül távoztak.

Források

  • Werner Lind: Nagy Harcművészeti Lexikon, Libruna Kft, Budapest, 2004.