Kommunikációs zavar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kommunikációs zavar más személyekkel való beszélgetés vagy barátság, levélbarátság vagy partnerség létesítésére való képtelenség, illetve annak erős korlátozottsága.

A kommunikációs zavar speciális és extrém formája a mutizmus (lat. mutitas = némaság, mutus, -a, -um = néma) és a pszichogén hallgatás (makacs, tudatosan bevezetett vagy pszichés hallgatás anélkül, hogy a beszédképző szervek bármilyen károsodást szenvedtek volna).

A zavarok lehetséges formái: lárma, idegen nyelvek, koncentráló képesség hiánya, érdektelenség, személyes problémák, kiejtés és hangsúlyozás, mondatszerkesztés, betegség, anyaghiány, szakzsargon, kettős értelem (ellentmondó üzenetek).

A fogalmat kibővített és szélesebb módon is értelmezhetjük, mert a kommunikációs zavarok az emberi élet minden területén megjelennek – mind szakmai, mind magánéleti értelemben – és majd mindennaposak. Míg a kisebb, többnyire következmény nélkül maradó zavarok (például a partneri kapcsolatokban és a csoportokban) a személyes kezelési módokkal és beszélgetési formákkal, testi, érzelmi vagy humoros reakciókkal feloldódnak, addig léteznek az állandósult, erősen megterhelő formák kezelésére különböző eljárásmódok, tréningek és terápiák:

  • partnerkapcsolati és házassági tanácsadás, kommunikációs és csoportterápiák;
  • nevelési tanácsadás, a családkonferenciák különböző formái;
  • mediáció munkahelyi mobbing, a személyzet képviseletébe való beavatkozás stb. esetén;
  • a felnőttképző és önsegítő csoportok egyes formái;
  • pszichoterápia – speciális esetekben is , pl.: depresszió okozta zavarok esetén;
  • speciális pedagógia és a pszichiátria speciális formái;
  • erőszak és szélsőséges viselkedés esetén rendőri beavatkozás vagy jogi eljárás okán.