Kolumbiai Liberális Párt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kolumbiai Liberális Párt
Partido Liberal Colombiano
Adatok
Elnök César Augusto Gaviria Trujillo

Alapítva 1848
Székház Bogotá

Ideológia szociáldemokrácia, szociálliberalizmus, progresszivizmus
Politikai elhelyezkedés balközép
Nemzetközi szövetségek Szocialista Internacionálé
Hivatalos színei vörös
Weboldala

A Kolumbiai Liberális Párt (spanyolul: Partido Liberal Colombiano; PLC) kolumbiai balközép politikai párt, szociáldemokrata és szociálliberális ideológiával.

1848-as alapítását követően az ország két legnagyobb politikai tömörülésének egyike lett az egy évvel később alapított Kolumbiai Konzervatív Párt mellett.

A két párt hívei számos polgárháborút vívtak egymás ellen. (Bővebben lásd: Kolumbia történelme, La Violencia, Ezernapos háború.)

Az 1948–1953-as nagy erőszakhullámot és Gustavo Rojas Pinilla tábornok diktatúráját követően a két párt kiegyezett, és létrehozták a Nemzeti Frontot, amelynek keretében 1958-tól 1974-ig négy évente felváltva adták a köztársasági elnököt, a többi választott tisztséget pedig paritásos alapon töltötték be. A megállapodást manapság sokan kritizálják, kétségtelen azonban, hogy jelentősen hozzájárult a korábbi erőszakos politikai hadviselés visszaszorulásához.

2002-ben a liberálisok adták a Kongresszus mindkét házának legnagyobb frakcióját, 54 képviselővel a 166-ból és 28 szenátorral a 102-ből. A 2006-os választásokon 38 képviselői és 18 szenátori széket szereztek.

A független jelöltként indult Álvaro Uribe köztársasági elnökké választásához a párt történetének legsúlyosabb válsága kapcsolódik. Uribe korábban a Liberális Párt tagja volt, egész korábbi politikai pályafutását a párton belül futotta, és bírja a korábban liberális színekben megválasztott kongresszusi tagok jelentős részének támogatását (őket „uribistáknak” szokás nevezi).

A párt válságának számos oka van Uribe meg- majd újraválasztása mellett, azonban ez a nyilvánvaló szakadás jelentősen csökkentette a korábbi vezető politikai erő támogatottságát. A párt jelenlegi vezetése nyíltan ellenzi Uribe kormányzati politikáját. Az egység legalább valamelyes fenntartása érdekében 2005 júniusában César Gaviria Trujillo korábbi köztársasági elnököt választották a párt élére.

Megfigyelők szerint a szakadás a párt szocialista, illetve neoliberális irányzata közötti, korábban is meglevő ellentétek kiújulásaként értékelhető, bár vannak eltérések. Az elmúlt években egyik szárnyat sem kímélték a korrupciós botrányok.

A 2006. május 28-iki elnökválasztáson a párt jelöltje, Horacio Serpa Uribe a szavazatok 11,84%-át megszerezve a harmadik helyen végzett.

A párt tagja a Szocialista Internacionálénak.