Ugrás a tartalomhoz

Kisemőke

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen OsvátA (vitalap | szerkesztései) 2021. május 4., 05:14-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Infobox)
Kisemőke
Népesség
Teljes népességismeretlen
SablonWikidataSegítség

Kisemőke egykor önálló település, ma Nyitra része.

Fekvése

Nyitra délkeleti része, Tormos, Alsóköröskény, Malánta és Nagyemőke között.

Nevének eredete

Magyar neve Emőke szláv személynévi eredetű lehet.[1]

Története

Az egykori település területén bronzkori megtelepedés nyomait is feltárták.[2] Ugyanitt az R1-es gyorsforgalmi út építésekor kora középkori település is előkerült.[3]

A zobori apátság birtokai a 15. század végén a nyitrai püspökség birtokába jutottak, ezen a területen jött létre Kisemőke.[4]

A 16. század végén valószínűleg a török elpusztította, de a 17. század elején újranépesítették. 1626-ban Telegdy János urbáriuma[5] alapján 11 jobbágyportája és 3 zsellérháza volt. Összesen 13 negyed gazdaudvara volt, melyet 4 egész portából alakítottak ki. Szent György és Szent Mihály napján fizették földesúri adóikat, összesen évi 20 aranyat és természetbeni járandóságaikat is a nyitrai várba. Fél évi bormérési joguk is volt. A püspökségnek nagyobb legelője is volt itt. E 4 egész porta még 1691-ben is létezett. Ekkor kocsmát is tartottak.[6] A Rákóczi-szabadságharcban a település elpusztult és a továbbiakban mint Tormos majorsága fejlődött.[7] 1711-től a zobordarázsi officiolátus megszűnte után a nyitrai uradalomhoz tartozott.[8]

1736-ban lakatlan volt.[9] Határát még 1792-ben is a tormosiak művelték.[10] Első ismert kataszteri felmérése 1798-ból származik.[11] A legelőből 100 pozsonyi mérőt alsóbodoki lakosok béreltek 100 arany éves árendáért.[12]

A 19. században a svájci Aitner család élt itt és marhákat tartottak. A püspökségtől ellátást kaptak, cserébe különféle terményeket szolgáltattak a püspökségnek.[13]

Népessége

Jegyzetek

  1. Stanislav 1948, 237; Keresteš 2015, 73.
  2. Keresteš 2015, 47.
  3. Keresteš 2015, 54-55.
  4. Keresteš 2015, 73.
  5. ŠA Nitra, Správa majetkov Nitrianskeho biskupstva, C 84, lsz. 218, pag. 220-222.
  6. ŠA Nitra, Správa majetkov Nitrianskeho biskupstva, C 84, lsz. 218, pag. 254.
  7. Keresteš 2015, 109-110.
  8. Gergelyi 1965, 81.
  9. ŠA Nitra, Správa majetkov Nitrianskeho biskupstva, C 85, lsz. 219, pag. 33.
  10. ŠA Nitra, Správa majetkov Nitrianskeho biskupstva, C 95, lsz. 229, pag. 7-8.
  11. ŠA Nitra, Správa majetkov Nitrianskeho biskupstva, C 98, lsz. 232, pag. 17.
  12. Keresteš 2015, 142-143.
  13. ŠA Nitra, Správa majetkov Nitrianskeho biskupstva, Písomnosti inšpektora, 1-2. doboz; Keresteš 2015, 182.

Források

  • Ján Stanislav 1948: Slovenský juh v stredoveku II. Martin.
  • Gergelyi Ottmár 1965: Ako sa hospodárilo na nitrianskom biskupskom panstve v roku 1800? Agrikultúra 4, 79-93.
  • Peter Keresteš (zost.) 2015: Janíkovce - dejiny Janíkoviec od najstarších čias až po súčasnosť. Nitra, 318.
  • Imrich Točka - Gabriel Točka 2015: Tormoš - Chrenová v zrkadle času.