Kisemőke
| Kisemőke | |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Kisemőke egykor önálló település, ma Nyitra része.
Fekvése[szerkesztés]
Nyitra délkeleti része, Tormos, Alsóköröskény, Malánta és Nagyemőke között.
Nevének eredete[szerkesztés]
Magyar neve Emőke szláv személynévi eredetű lehet.[1]
Története[szerkesztés]
Az egykori település területén bronzkori megtelepedés nyomait is feltárták.[2] Ugyanitt az R1-es gyorsforgalmi út építésekor kora középkori település is előkerült.[3]
A zobori apátság birtokai a 15. század végén a nyitrai püspökség birtokába jutottak, ezen a területen jött létre Kisemőke.[4]
A 16. század végén valószínűleg a török elpusztította, de a 17. század elején újranépesítették. 1626-ban Telegdy János urbáriuma[5] alapján 11 jobbágyportája és 3 zsellérháza volt. Összesen 13 negyed gazdaudvara volt, melyet 4 egész portából alakítottak ki. Szent György és Szent Mihály napján fizették földesúri adóikat, összesen évi 20 aranyat és természetbeni járandóságaikat is a nyitrai várba. Fél évi bormérési joguk is volt. A püspökségnek nagyobb legelője is volt itt. E 4 egész porta még 1691-ben is létezett. Ekkor kocsmát is tartottak.[6] A Rákóczi-szabadságharcban a település elpusztult és a továbbiakban mint Tormos majorsága fejlődött.[7] 1711-től a zobordarázsi officiolátus megszűnte után a nyitrai uradalomhoz tartozott.[8]
1736-ban lakatlan volt.[9] Határát még 1792-ben is a tormosiak művelték.[10] Első ismert kataszteri felmérése 1798-ból származik.[11] A legelőből 100 pozsonyi mérőt alsóbodoki lakosok béreltek 100 arany éves árendáért.[12]
A 19. században a svájci Aitner család élt itt és marhákat tartottak. A püspökségtől ellátást kaptak, cserébe különféle terményeket szolgáltattak a püspökségnek.[13]
Népessége[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Stanislav 1948, 237; Keresteš 2015, 73.
- ↑ Keresteš 2015, 47.
- ↑ Keresteš 2015, 54-55.
- ↑ Keresteš 2015, 73.
- ↑ ŠA Nitra, Správa majetkov Nitrianskeho biskupstva, C 84, lsz. 218, pag. 220-222.
- ↑ ŠA Nitra, Správa majetkov Nitrianskeho biskupstva, C 84, lsz. 218, pag. 254.
- ↑ Keresteš 2015, 109-110.
- ↑ Gergelyi 1965, 81.
- ↑ ŠA Nitra, Správa majetkov Nitrianskeho biskupstva, C 85, lsz. 219, pag. 33.
- ↑ ŠA Nitra, Správa majetkov Nitrianskeho biskupstva, C 95, lsz. 229, pag. 7-8.
- ↑ ŠA Nitra, Správa majetkov Nitrianskeho biskupstva, C 98, lsz. 232, pag. 17.
- ↑ Keresteš 2015, 142-143.
- ↑ ŠA Nitra, Správa majetkov Nitrianskeho biskupstva, Písomnosti inšpektora, 1-2. doboz; Keresteš 2015, 182.
Források[szerkesztés]
- Ján Stanislav 1948: Slovenský juh v stredoveku II. Martin.
- Gergelyi Ottmár 1965: Ako sa hospodárilo na nitrianskom biskupskom panstve v roku 1800? Agrikultúra 4, 79-93.
- Peter Keresteš (zost.) 2015: Janíkovce - dejiny Janíkoviec od najstarších čias až po súčasnosť. Nitra, 318.
- Imrich Točka - Gabriel Točka 2015: Tormoš - Chrenová v zrkadle času.