Kettős könyvelés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kettős könyvelés (más szóval kettős könyvvezetés) a gazdálkodó eszközeiről és azok forrásairól, valamint a bennük bekövetkezett változásokról vezetett, a valóságnak megfelelő, folyamatos, áttekinthető nyilvántartás. Legrégebbi fennmaradt példája egy 1340-es genovai lajstromban található.[1]

A kettős könyvelés esetén valamennyi gazdasági eseményt két számlán és kétféle rendszerben (idősoros elszámolás és számlasoros elszámolás) rögzítünk. Minden eszköznek és forrásnak külön nyilvántartása van (főkönyvi számla), és az őket érintő gazdasági eseményeket ezeken a számlákon rögzítjük. Minden gazdasági esemény érinti valamely számla „Tartozik” (T) és valamely számla „Követel” (K) oldalát. Ezzel a módszerrel a számítási vagy rögzítési hibákat ki lehet szűrni.

A gazdasági eseményeket abból a szempontból vizsgálja meg, hogy milyen hatással vannak a vállalkozás mérlegére. Ebből a szempontból négyféle gazdasági eseményt különböztetünk meg:

Tőkebevonás
valamely eszköz növekedésével egyidejűleg egy forrás nő, s ezáltal a mérleg főösszege is nő.
Például Alkatrészvásárlás későbbi fizetéssel: T 2. Készletek – K 4. Szállítók
Tőkekivonás
valamely eszköz csökkenésével egyidejűleg egy forrás csökken, így a mérleg főösszege is csökken.
Például Szállító kifizetése T 4. Szállítók – K 3. Pénzeszközök
Eszközkörforgás
valamely eszköz növekedésével egyidejűleg egy másik eszköz csökken, az eszközök összetétele változik, a mérleg főösszege változatlan marad.
Például Gépvásárlás készpénzzel: T 1. Tárgyi eszközök – K 3. Pénzeszközök
Forráskörforgás
valamely forrás növekedésével egyidejűleg egy másik forrás csökken, a források összetétele változik meg, a mérleg főösszege változatlan marad.
Például Mérleg szerinti eredmény átvezetése T 4. Mérleg szerinti eredmény – K 4. Eredménytartalék

A kettős könyvvitel eredményszemléletű. Az eredményszemlélet azt jelenti, hogy a felmerült költségeknek ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor gazdaságilag felmerültek, függetlenül a pénzügyi realizálástól.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Andrei Oţetea: A reneszánsz és a reformáció, Gondolat Kiadó, Budapest, 1974, ISBN 963-280-046-X, 64. oldal