Kerámia rezonátor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
4 MHz-es kerámia rezonátor

A kerámia rezonátor egy adott frekvencián oszcillál a megfelelő áramköri elemekkel kiegészítve. A kerámia rezonátor a kvarckristályhoz hasonló szerepet tölt be egy rezgőkörben, csak a frekvencia pontossága és stabilitása rosszabb, mint a kvarckristályé. A kerámia rezonátor olcsóbb, mint a kvarckristály.

A kerámia rezonátor nagy stabilitású piezoelektromos kerámiából készül, általában ólom-cirkonát-titanátból (PZT), mely mechanikus rezonátorként működik. Amikor feszültséget adnak az anyagra, akkor a piezoelektromos tulajdonsága miatt rezgésbe jön. A kerámia vastagsága határozza meg a frekvenciát.

Tokozása kettő vagy három kivezetésű felületszerelt, vagy nyákba szerelhető tok. Ha van harmadik láb, akkor az a földelés.[1]

Alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kerámia rezonátorokat digitális áramkörökben használnak órajelgenerátorokban, ahol a gyengébb frekvencia stabilitása és pontossága ezt lehetővé teszi (TV, autoelektronika, telefonok, kamerák, stb.). A kvarckristály stabilitása 0.001%, a kerámia rezonátoré 0.5%.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hainzmann János, Varga Sándor,- Zoltai József: Elektronikus áramkörök. (hely nélkül): Nemzeti Tankönyvkiadó. 2000. ISBN 9789631911367  

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]