Kebel vára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kebel vára
Utvrda Kebel
Ország Horvátország
Mai településKebel

Épült13. század
Elhagyták
(ismeretlen)
Állapotaterepalakzatok
Típusamotte
Építőanyagafa, föld
Elhelyezkedése
Kebel vára (Horvátország)
Kebel vára
Kebel vára
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 04′ 12″, k. h. 15° 57′ 57″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 12″, k. h. 15° 57′ 57″

Kebel vára egy középkori várhely Horvátországban, Krapina-Zagorje megyében, a Bedekovčinához tartozó Kebel falu határában.

Fekvése[szerkesztés]

A vár maradványai a Gradac nevű meredek domb tetejének három oldalán találhatók, amely mintegy 76 m-rel emelkedik a Bedekovčina melletti Kebel falu fölé. Maradványai északról déli irányban körülbelül 110 m hosszúságban, nyugatról keletre pedig körülbelül 40 m szélességben húzódnak.

Története[szerkesztés]

Kebel nemzetségi vára 1248-ban „Cubul” alakban bukkan fel először és egyetlen alkalommal közvetetten IV. Béla király oklevelében, melyben a Pocoy és Prislin birtokok közötti határt írja le. [1] A vár a névadó nemesi birtok székhelye volt. A kivételes stratégiai helyzetben lévő közeli Krizsaniccsal ellentétben Kebel az Ivaneci-hegység szélső, déli lejtőinek dombjai és erdői között rejtőzött, és csak akkor volt látható, amikor valaki behatolt a Kebel-patak eldugott kis völgyébe, ahol a mai Kebel falu is található. Tekintettel helyzetének rejtettségére ennek az erődnek nem volt nagy szerepe a Horvát Zagorje védelmében, de menedéket nyújthatott a helyi lakosságnak hirtelen katonai veszély esetén, mivel közvetlen vizuális kommunikációban volt a szomszédos Krizsaniccsal, mely légvonalban kevesebb, mint 2 km-re volt tőle.

Az első említés dátumát és a tipológiát figyelembe véve feltételezhetjük, hogy építését közvetlenül a tatár inváziót követő időszakban, azaz 1242 és 1248 között kezdték meg, amikor királyi rendeletre a Magyar Királyság egész területén nagy sietséggel a birtokok védelme érdekében nemesi várakat építettek. A tatárjárás idején szerzett tapasztalatok szerint az ilyen erődítmények bizonyultak a tatár hordák egyetlen gátjának. Ezt a datálást nemcsak az a tény támasztja alá, hogy ez az időszak, egy új tatár támadásra számítva a Magyar Királyság intenzív erődépítésének időszaka volt, hanem az az anyag is, amelyből az erődítményt épült, egy ilyen erődítményt ugyanis rövid idő alatt kevés ember tudta megépíteni. Tekintettel a vár kis területére, gyenge védelmi képességeire, a gyors építkezés szükségességére, és ami a legfontosabb, jó stratégiai helyzetére, feltételezhetjük, hogy egy kisebb nemesi birtok székhelyeként is szolgált azon a területen, ahol fontos utak vezettek Stájerországból Krapinán át Zágrábig és tovább a tenger felé. Ezek a favárak gyakran tűzvészekben pusztultak el. A tüzet tekintettel a környezettel szembeni kiemelkedő helyzetére okozhatta villámcsapás, lakói hanyagsága vagy ellenséges támadásra, ma nem tudhatjuk. Az biztos, hogy a tűzvész után birtokosának már nem kellett újjáépítenie. Mindezt az alapján feltételezhetjük, hogy ezt az erődítményt a 13. században a dokumentumokban soha többé nem említik.

A vár mai állapota[szerkesztés]

A vár maradványai a Gradac nevű meredek domb tetejének három oldalán találhatók. A maradványok északról déli irányban körülbelül 110 m hosszúságban, nyugatról keletre pedig körülbelül 40 m szélességben nyúlnak ki. A domb északi végén sík tetejű kis kúpos halomból, déli végén pedig egy lapított trapézból áll, a halom tövében a rövidebb oldala felé dőlve. A várat a Crkvište nevű településrészről a domb déli lejtője mentén vezető meredek ösvényen, vagy a keleti oldalon, a Kebel falu központjától felfelé haladó, enyhén lejtős, szőlők között vezető ösvényen lehet megközelíteni. A terep elrendezése és a Gradac-hegy tetején, illetve lejtőin szétszórt kőanyag hiánya alapján kétségtelen, hogy ez a vár is fából épült. Központi része valószínűleg egy kerek torony volt egy tágas belső udvarral és az ezt körülvevő védőfallal. Ezért ezt az erődöt a motte típusú nemesi várak képviselőjének tekinthetjük.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. IV. Béla király megerősíti a Kadarkaluz nemzetségbeli András fiát, Andronicus mestert az előbb a zegueriai várhoz tartozó Pocoy és Pruzlou földek birtokában, melyeket a király már előbb neki adott szállásbirtokul [pro terra descensuali], de oklevél híján István bán és Fülöp zágrábi püspök azokat a vár részére visszavették; leírja a határokat is Ekch ispán, Ekch fia levele szerint. - Árpád-kori új okmánytár XI. kötet 252.

Források[szerkesztés]

Krešimir Regan: Srednjovjekovne obrambene građevine porječja Krapine II. (horvátul)

További információk[szerkesztés]

Darko Antolković blogja (horvátul)