Kazacsay Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kazacsay Tibor
Született1892. március 12.[1][2]
Budapest[3]
Elhunyt1977. október 5. (85 évesen)[1][2]
Budapest[3]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiLiszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
SírhelyeFarkasréti temető (34/3-4-60)[4][5]
SablonWikidataSegítség

Kazacsay Tibor (Budapest, 1892. március 12. – Budapest, 1977. október 5.) zeneszerző, zongoraművész.

Életútja[szerkesztés]

Tanulmányait a Zeneakadémián végezte. A Nemzeti Zenedében, majd Berlinben a Klindwort–Scharwenka Konzervatóriumban zeneelméletet oktatott. 1926–1936 között a Magyar Rádió zongorakísérője volt. 1933-ban kinevezték a nem állami zeneiskolák országos szakfelügyelőjévé. 1945 után a Rádióban ismét zongorakísérő volt. Míg korábbi műveinek stílusa a múlt század romantikus harmóniavilágán alapszik, 1962-ben bemutatott nagyszabású művében (Balatoni szimfónia zenekarra, baritonszólóra és vegyes karra) a Bartók és Kodály által kezdeményezett diatónikus, modális népdalstílusig jutott el.

Művei[szerkesztés]

  • Álomország (fantázia, 1932)
  • Kis dalok az állatokról (gyermekdal gyűjtemény, B. Radó Lili szövegével, 1937)
  • Max és Móric (groteszk szimfónia, 1938)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]