Katonai hírszerzés
A katonai hírszerzés az ellenfél elsősorban katonai jellegű titkainak megszerzésére irányuló titkosszolgálati hírszerző tevékenység. A katonai hírszerző tevékenység egy részét a diplomáciai testületekben tevékenykedő katonai attasék, illetve az ő beosztottjaik végzik, a fogadó államok tudtával, és bizonyos mértékig az „engedélyükkel”. E határok átlépését azonban a katonadiplomaták kiutasításával büntetik. A katonai hírszerzés másik területe teljes mértékben titkos tevékenység, illegális hírszerzés. A katonai hírszerző tevékenység egyre nagyobb részét végzik technikai eszközökkel, például műholdak, a hírforgalom lehallgatása révén, de az emberi hírszerző tevékenység (HUMINT) továbbra is pótolhatatlan.
Tartalma
A katonai hírszerzés olyan katonai tudományág, amely információgyűjtést és elemzést alkalmaz, hogy útmutatást és irányt adjon a parancsnokok döntéseinek segítéséhez. Ezt a célt úgy érik el, hogy a különböző forrásokból származó adatok értékelését a parancsnokok missziókövetelményei felé irányítják. Annak érdekében, hogy elemzést nyújtsanak, először azonosítják a parancsnok információs követelményeit, amelyeket ezután beépítenek az intelligenciagyűjtésbe, elemzésbe és terjesztésbe.
A tanulmányozottak körébe tartozhat az operatív környezet, az ellenséges, barátságos és semleges erők, a harcműveletek területén a polgári lakosság és más szélesebb körű érdeklődési körök. A hírszerzési tevékenységeket minden szinten, a taktikától a stratégiaiig, a békeidőben, a háborúba való átmenet időszakában és a háború alatt végzik.
A titkosszolgálatok felosztása szerint léteznek katonai jellegű szervezeteket (például Magyarországon a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat, az Egyesült Államokban a DIA) és „polgári” jellegű szervezetek (Alkotmányvédelmi Hivatal, CIA).
Az információ nem csak napjaink társadalmában játszik fontos szerepet, hiszen már az idők kezdete óta az emberek és gyakorlatilag minden élőlény a rendelkezésére álló információk alapján hajtja végre cselekedeteit. Akinek a birtokában van az információ, az előnyben van másokhoz képest, ezért mindenki arra törekszik, hogy minél gyorsabban, minél több információval rendelkezzen. Ez a folyamat az információ-szerzés, amelyet a társadalmi fejlődéssel párhuzamosan egyre tudatosabban használ az emberiség. Amikor megjelentek az első államok, akkor a közösség biztonsága azt kívánta meg, hogy szemmel tartsák a szomszédokat, kifürkésszék azok ellenséges szándékait. Így az egyén információszerzése mellett a közösség érdekében végzett hírszerzés és kémkedés is kezdetét vette.
Az ezredfordulót követően átalakuló biztonságpolitikai környezet és különösen a terrorizmus térnyerése nemzetközi kitekintéssel a biztonsági, nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének és képességeinek újragondolását tették szükségessé. Amíg a globális hírszerzési képességeket kiépítő Egyesült Államokban mindez, már a 2001 szeptember 11-én bekövetkezett terrortámadással kezdetét vette, addig Európában az elmúlt évek terrorcselekményei adtak jelentős lendületet az információgyűjtési és elemzési képességek átértékelésének. 2013 után a terrorizmus erősödő jelensége kapcsán a vezető európai államok növelték technikai megfigyelési képességeiket.[1]
Történeti áttekintés [2]
Az ókori görögöknél a hírszerzés és titkosítás mindenféle megoldásával találkozhatunk, amelyek abban a korban nagyon hasznosnak bizonyultak. A hírek továbbításához számtalan fortélyt alkalmaztak annak érdekében, hogy az információ ne kerüljön jogosulatlanok birtokába. Az egyik leghíresebb és a modern kriptográfiai könyvekben szinte kivétel nélkül megemlített titkosítási megoldás a szkütálé, amelyet a spártaiak vezettek be. Ez volt a világtörténelem első katonai rejtjelkulcsa. Egy lapos tekercs tartalmazta a titkos üzenetet, amely csak úgy vált olvashatóvá, ha a tekercset egy megfelelően vastag pálcára feltekerték. A megfejtés kulcsa a pálca vastagságának ismerete volt (ennek az információnak a címzett birtokában kellett lennie).
Julius Caesar már kétféle kémet vagy hírszerzőt alkalmazott. Az exploratores a hadsereg kötelékébe tartoztak, és fegyveresen, csoportosan tevékenykedtek, harctéri felderítést végeztek. A speculatores egyénileg, mélyen konspirálva, főleg az ellenfél hátországában végezték hírszerző munkájukat.[3]
Julius Caesar a hivatásos hírszerző és kémszolgálat kiépítése mellett felismerte a titkos üzenetek célba juttatásának veszélyeit, gyengeségeit és kifejlesztett egy rejtjelezési megoldást, amely a mai napig az ő nevét viseli.[4]
Az I. világháború vége már az elektronikus hírközlő rendszerek világa volt, amikor Arthur Scherbius német mérnök kifejleszti Enigma névre keresztelt rejtjelező gépét. A vevő oldalon a titkosított szöveg dekódolása szintén Enigmával történt. Scherbius találmányát a német hadsereg átvette és a II. világháborúban is alkalmazták. Az Enigmát feltörhetetlennek tartották, de végül egy lengyel kódfejtőkből álló csapatnak sikerült megfejteni. Ezek után 1942-től az angolok már tömegesen fejtették meg a német táviratokat. A kriptográfusok által elért eredmény jelentőségét mutatja, hogy Winston Churchill kijelentése: „Nos, hála a minden fronton használt titkos fegyvernek, megnyertük a háborút…”.
1977-ben három tudós az elődök által lefektetett ismereteket felhasználva kifejlesztette a nyílt kulcsú titkosítást megalapozó RSA algoritmust. Működése a nagy prímszámok és azok összeszorzásával létrejövő még nagyobb számok prímtényezőkre bontásának nehézségén alapul.
A hírszerzési folyamat
Az hírszerzés folyamatának négy fázisa van: gyűjtés, elemzés, feldolgozás és terjesztés.
Adatgyűjtés
Az összegyűjtött információ nem válik titkosszolgálati adattá mindaddig, amíg az elemző nem értékeli és ellenőrizte ezt az információt
Gyakori, hogy a nagy országok hírszerző szolgálatai elolvassák az összes ország megjelent folyóiratát, amelyben érdekeltek.
Az ECHELON nevű műholdas lehallgató rendszer a legkülönbözőbb kommunikációs eszközök (telefon, fax, Internet…) lehallgatására alkalmas. Öt ország (USA, Kanada, Ausztrália, Nagy-Britannia és Új-Zéland) együttműködésével épült ki az egész emberiség kommunikációs hálózatának forgalmát figyelő, szigorúan titkos műholdak, földi megfigyelő bázisok, kémhajók és tengeralattjárók integrált rendszere. Az ECHELON a legkorszerűbb hang- és optikai karakterfelismerő rendszereket tartalmazza és olyan kódszavas, illetve kifejezés szótárakon alapuló szövegfelismerőt, amely a kulcsszavak alapján kiválogatott üzenetekre hívja fel a figyelmet. A rendszer célja a terrorizmus megelőzése és elhárítása, egyféle információpajzsként veszi körbe Földünk minden lakosát.
Elemzés
Az elemzés az ellenfél képességeinek és sérülékenységeinek értékelését foglalja magában. Valódi értelemben ezek fenyegetések és lehetőségek. Az elemzők általában a legkevésbé védett vagy leginkább törékeny erőforrást keresik, amely a fontos katonai képességekhez szükséges.
Feldolgozás
A kritikus sebezhetőségeket ezután oly módon rögzítik, hogy azok könnyen elérhetők legyenek a tanácsadók és a hírszerző személyzet számára, akik ezt az információt a döntéshozók és harci egységek számára csomagolják.
Elterjesztés
A feldolgozott hírszerzési információkat adatbázis-rendszereken, közleményeken és tájékoztatókon keresztül terjesztik a különböző döntéshozókhoz.
Jegyzetek
Források
- Gyurák Gábor: A kriptográfia és a hírszerzés hadtudományi gyökerei, Hadtudományi Szemle, 2014. VII. évfolyam 3. szám
- http://www.knbsz.gov.hu/hu/index.html
- Dobák Imre: Technikai típusú információgyűjtés a változó biztonsági kihívások tükrében, Hadmérnök, XII. Évfolyam 2. szám – 2017. június
- ↑ Hajma: Hajma Lajos: A katonai felderítés és hírszerzés története (Word). Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. [2015. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 4.)
- ↑ Pilch: Pilch, Jenő. A hírszerzés és kémkedés története I-III., Kassák Kiadó, reprint. ISBN 963 9100 18 8 ö [1936] (1998)