Karl von Huene

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dudva (vitalap | szerkesztései) 2020. október 1., 17:20-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Porosz bárók kategória hozzáadva (a HotCattel))
Karl von Huene
Született1837. október 24.
Köln
Elhunyt1900. március 13. (62 évesen)
Colle Isarco
Állampolgárságanémet
SzüleiWilhelm von Huene
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • a német birodalmi Reichstag tagja
  • Member of the Prussian House of Representatives
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl von Huene témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Karl von Huene (Hoiningen) (Köln, 1837. október 24.Gossensaß, 1900. március 13.) báró, porosz politikus.

Élete

Jogot végzett, azután mint tiszt szolgálta hazáját és részt vett az 1864-es, 1866-os és 1870-71-es háborúkban. 1873-ban őrnagyi ranggal nyugalomba és mahlendorfi birtokára vonult. 1877-ben és 1884-től 1893-ig a birodalmi gyűlésnek és a porosz országgyűlésnek volt tagja és egyúttal a centrum-pártnak egyik vezérférfia. Gazdasági és katonai kérdésekben szólalt fel. 1885. május 14-én a porosz országgyűlésen azt indítványozta (Lex Huene), hogy a gabona és marhák után befolyó vámjövedéknek Poroszországra eső összege (15 millió márka levonása után) a porosz községek közt felosztandó. (1893-ban azonban ezt az újítást az adóreformmal kapcsolatban megint eltörölték.) 1893 májusában a védtörvény tervezett módosítása alkalmával a birodalmi gyűlésen újra közvetítő javaslatot tett. Nem szavazta ugyan meg az állandó hadseregnek Leo von Caprivitől követelt magas létszámát, de az ő indítványa, és az általa felajánlott létszám az ellenzéki vezérférfiaktól tett propozíciók közül aránylag mégis kielégítette a kormányt, mire a birodalmi gyűlés többsége Huene indítványát elfogadta. Saját pártja azonban zokon vette Huenének a kormánnyal szemben tanúsított előzékenységét és kivitte, hogy Huene a június 15-ei választásokban mindenütt, ahol csak fellépett, megbukott. Huene II. Vilmos császár bizalmasabb híveinek egyike és 1890-től a porosz államtanácsnak tagja volt. 1895 márciusában részt vett az államtanács üléseiben és különösen a gazdasági egyesületek hitelviszonyait hozta szóba.

Források