Kőrák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kőrák
Kőrák a tengerparton
Kőrák a tengerparton
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Rákok (Crustacea)
Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca)
Rend: Tízlábú rákok (Decapoda)
Alrendág: Brachyura
Család: Úszó tarisznyarákok (Portunidae)
Nem: Xantho
Faj: X. hydrophilus
Tudományos név
Xantho hydrophilus
(Herbst, 1790)
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kőrák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kőrák témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kőrák témájú kategóriát.

A kőrák (Xantho hydrophilus) a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályának a tízlábú rákok (Decapoda) rendjébe, ezen belül az úszó tarisznyarákok (Portunidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kőrák elterjedési területe a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán környező része, ahol kavicsos, görgeteges és homokos aljzaton él.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kőrák jellemzői a kisméretű, szőrös járólábak és az erőteljes, ék alakú ollóslábak, melyek közül a jobb oldali erősebben kifejlődött. Az ollók szárai feketék, a test többi része sárgásbarna, zöldesszürke, gyakran sötétebb pontokkal és világosabb, kerek foltokkal rajzos. A homlok pereme elöl csipkézett, a fejtor oldalainak széle gyengén fogazott. A hátpajzs hosszúsága 4 centiméter.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kőrák színezetének köszönhetően az aljzattól alig különböztethető meg. A fényre érzékeny állatok beássák magukat, vagy kövek alá rejtőzve lesnek az arra jövő zsákmányállatokra. A fiatalok még idegen anyagokkal is álcázzák magukat.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kőrák szaporodása a legtöbb rákéhoz hasonló. A potrohlábakon hordozott petékből kikelő lárvának hosszú hát- és oldaltüskéik vannak. Miután az úszólárva-állapoton átestek, fiatal rákokká fejlődnek.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.