Jules Paul Benjamin Delessert
Jules Paul Benjamin Delessert | |
![]() | |
Született | 1773. február 14.[1][2][3][4][5] Lyon[6] |
Elhunyt | 1847. március 1. (74 évesen)[1][3][7][8][9] Párizs[10] |
Állampolgársága | francia[11] |
Szülei | Mme. Delessert Étienne Delessert |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Sírhelye | Passyi temető |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jules Paul Benjamin Delessert témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Jules Paul Benjamin Delessert [ejtsd: döleszer] (Lyon, 1773. február 14. – Párizs, 1847. március 1.) báró, párizsi bankár, gyáros és botanikus. A botanikai és mikológiai tudományos nevek fajleírója/i (auktora) a későbbi szakmunkákban idézve teljes névvel vagy rövidítéssel szerepelnek, ekként: „Deless.”. A botanikában a szerző idézése arra a személy vagy személyekre vonatkozik, aki érvényes módon, az ICBN szabályainak megfelelően[12] publikáltak egy botanikai nevet vagy taxont. A sokszerzős közleményekben a leírásban az autentikus (1-3) szerző, ettől több auktor esetében "X et al." vagy "X & al." formában is szerepelhetnek. Régebben, amikor a „botanika” részeként tekintettek a gombákra, a mikológusok gyakran botanikusként szerepeltek. A gomba- és zuzmófajok mikológus leíróiról időszakonként frissülő listák állnak rendelkezésre,[13][14] illetve online elérhető adatbázisok is tartalmazzák.[14]
Életrajza
[szerkesztés]A francia forradalom kezdetén mint tüzér szolgált a forradalmi hadseregben, 1795-ben pedig átvette apja bankárüzletét. Ettől kezdve számos nagyobb szabású ipari és kereskedelmi vállalatot létesített, amiért I. Napóleon a francia közgazdasági élet felvirágoztatása körül szerzett érdemei elismeréséül a becsületrend lovagjává nevezte ki. 1817-ben a szajnai kerületben képviselővé választották és ettől fogva képviselő maradt 1838-ig. A szépművészeteket, tudományos vállalatokat, jótékony intézeteket is pártfogolta és több takarékpénztárt is alapított.
Családja
[szerkesztés]Édesapja Étienne Delessert (1735–1816). Öccse, François-Marie Delessert (1780-1867) egy bankház főnöke, másik öccse, Gabriel Delessert pedig (1786-1858) a császárság alatt gyáros, a júliusi forradalom után a párizsi nemzetőrsereg dandárparancsnoka és 1836. szeptember 6-tól 1848. február 24-ig párizsi rendőrfőnök volt. Ennek fia, Édouard Alexandre Henri Delessert (1828–1898), egyike volt az Athénaeum français alapítóinak és szépirodalmi munkássága révén lett ismeretessé. Azonfelül néhány utazást is tett, így elkísérte Saulcy orientalistát a Szent Földön tett utazásában, megírta: Voyage aux villes mandites című művét. (4. kiad. 1855.)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 6.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 20.)
- ↑ GeneaStar
- ↑ Roglo
- ↑ Académie nationale de médecine (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 28.)
- ↑ International Code of Botanical Nomenclature (Saint Louis Code), Electronic version. International Association for Plant Taxonomy, 2000. [2002. december 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. július 16.)
- ↑ szerk.: P. M. Kirk & A. E. Ansell: Authors of Fungal Names: A list of authors of scientific names of fungi, with recommended standard forms of their names, including abbreviations, Index of Fungi. Wallingford: C.A.B. International, 95. o. (1992). ISBN 0 85198 833 4
- ↑ a b Authors of fungal names. Version 2 [archivált változat]. Wallingford, UK: CABI Bioscience, 85. o. (2004). Hozzáférés ideje: 2011. február 11. [archiválás ideje: 2011. július 26.]
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). Delessert, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X