Joseph Victor von Scheffel

Joseph Victor von Scheffel.
Anton von Werner rajza (1867)

Joseph Victor von Scheffel (Karlsruhe, 1826. február 16. – Karlsruhe, 1886. április 9.) német költő.

Pályája

Jogi pályára készült, de emellett filológiával és irodalommal is foglalkozott. 1850-51-ben Säckingenben előadó (referendárius), 1852-ben titkár volt a bruchsali udvari bíróságnál. 1852-ben elhagyta a jogi pályát és Olaszországba utazott, ahol Trompeter von Säckingen c. művét írta (Stuttgart, 1854). 1858-ban Donaueschingenben mint Egon herceg könyvtárnoka, aztán Karlsruhéban, 1872-től Rudolfzellben a Bone-tó mellett élt. 1865-ben udvari tanácsosi címet, 1872-ben nemességet nyert.

Nevezetesebb művei

• Gaudemus (58. kiad. Stuttgart 1891);
• Bergpsalmen (u. o. 1869, 5. kiad. 1888);
• Waldeinsamkeit (5. kiad. u. o. 1889).

Hagyatékából megjelent

• Fünf Dichtungen (u. o. 1887);
• Reisebilder (u. o. 1887);
• Gedichte aus dem Nachlass (4. kiad. u. o. 1889);
• Aus Heimat und Fremde (u. o. 1891);
• Episteln (u. o. 1892).

1890-ben Bécsben Scheffelbund alakult meg, mely ugyanazon évben kiadta a S.-Gedenkbuchot és 1891-ben ott közzétette a Nicht rasten und nich rosten almanachot.

Forrás

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998)