Joseph Kosuth

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Joseph Kosuth (Toledo, Ohio, 1945. január 31. –) amerikai konceptualista művész.

Korai élete és karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945. január 31-én született Toledóban, Ohio államban. Hallgatója volt a Toledo Museum School of Designnak 1955-től 1962-ig valamit tanult még a belga festőművésztől Line Bloom Drapertől. 1963-ban beiratkozott a Cleveland Institute of Artba. A következő évét Párizsban töltötte és járt Európában is, valamint Észak-Afrikában. Majd visszament New Yorkba 1965-ben és beiratkozott a School of Visual Artsba 1967-ig. 1971-től antropológiát és filozófiát tanult a New School for Social Researchben New Yorkban.

Stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kosuth egyszerre koncept- és konceptuális művész: fogalmakkal dolgozik és fogalmi művész is.

A szűkebb kosuthi értelemben vett conceptual art tisztán formalista, analitikus vallomás a művészetről Azok az alkotók, akik ebbe az irányzatba tartoznak tagadnak minden referenciális kapcsolatot a látható, tapintható „valósággal”, semmit sem kívánnak közölni a világról, hanem – elsősorban a modern nyelvfilozófiától indíttatva – tevékenységüket a művészi nyelv, a művészetfogalom és különféle konceptuális kérdések vizsgálatára szűkítik. Renato Barilli olasz művészettörténész ezt nevezi tautologikus (feleslegesen ismétlő) konceptualizmusnak.

"Szótár-munkák"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kosuth azt mondta, hogy a művészetről szóló írások, a művészettel kapcsolatos ideák és vélemények, azonosak a művészettel. Ebben az a kritika is benne van, hogy a korábbi, modernista alapon álló művészettörténészek, művészek, formai elemzéseikkel nem tudtak igazán közel kerülni a művészethez. Azáltal, hogy Kosuth a műalkotás kontextusával, a nyelvi jellegére irányította a figyelmet; tulajdonképpen a műalkotás szociológiai alapjait volt képes megragadni. Annak bizonyítására, hogy a művészeti problémák alapvetően nyelvi természetűek, létrehozta az Egy és három szék (1965) c. alkotását. „A művészeti problémák alapvetően nyelvi természetűek” – mondja Kosuth.

Ezeket a munkáit "szótár-munkáknak" hívta. Fontos, hogy a szöveg fénymásolva van, hogy a fotó fekete-fehér, – hogy hangsúlyosan a koncepció számít és nem a kivitelezés.

Alkotásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Egy és három szék (1965) A falon látható egy fotó egy székről, a fotó mellett egy valódi szék van és végül ismét a falon egy xerox olvasható egy szék-definícióval.

Itt az optika határait, a nyelvnek és a tudománynak az eszközeivel kérdőjelezi meg: valóságos széket, életnagyságú fotót, és a szék szótári meghatározását állította ki, egymás mellé. Ilyen módon a nézőt a valóságtól egy ideális helyzet felé vezeti. A szék fogalmának minden lehetőségét föltárja. A gondolkodás mechanizmusában mélyed el. „A jelölő (szék képe és a szó) és a jelölt (a szék fogalma) együttesen teremti meg a szék jelét". Lényeg egy magasabb szintű meta-jel létrehozása. Nem ábrázol, hanem az ábrázolás ideáját mutatja be, felülemelkedik a tárgyon. A jelölő és a jelölt együtt teremtik meg a fogalmat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]