Jacob Rees-Mogg
| Jacob Rees-Mogg | |
 | |
| Született | 1969. május 24. (55 éves)[1][2] Hammersmith |
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | Helena Anne Beatrix Wentworth Fitzwilliam de Chair (2007. január 13. – )[3] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Gillian Shakespeare Morris William Rees-Mogg |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jacob Rees-Mogg témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jacob Rees-Mogg (Hammersmith, London, 1969. május 24. –) angol konzervatív politikus, Északkelet-Somerset választókerületének parlamenti képviselője, a Brexit-viták során az Európai Unió elhagyásának egyik legkeményebb szószólója. Boris Johnson kabinetjében a Közrendiház vezéreként (Leader of the House of Commons) és a Titkos Tanács elnökeként (Lord President of the Council) miniszter.[4]
Családja
William Rees-Mogg báró és Gillian Morris gyermeke, Annunziata Rees-Mogg európai parlamenti képviselő testvére.
2007-ben házasságot kötött Heleda de Chair-rel. Hat gyermekük: Alfred Wulfric Leyson Pius, Thomas Wentworth Somerset Dunstan, Peter Theodore Alphege, Anselm Charles Fitzwilliam and Mary Anne Charlotte Emma és Sixtus Dominic Boniface Christopher.[5]
Életpályája
Középfokú tanulmányait az Eton College-ban végezte, majd történelmet hallgatott az Oxfordi Egyetemen a Trinity College-ban.
Üzleti pályafutása a londoni City-ben kezdődött és Hongkongban folytatódott a Lloyd George Management-nél. 2007-ben társalapítója lett a Somerset Capital Management nevű pénzügyi vagyonkezelő cégnek. Magánvagyonát 55 millió font sterlingre becsülik, nem számítva felesége 150 millió fontos hagyatékvárományát.
Apjához hasonlóan a Konzervatív Párt tagja. Már egyetemi évei alatt az Oxfordi Egyetemi Konzervatív Szövetség elnöke lett. A párton belül a szociálisan konzervatív és tradicionalista Sarokkő Csoport (Cornerstone Group) tagja.
1997-ben és 2001-ben sikertelenül indult az általános választáson. 2010-ben az északkelet-somerseti választókerületben beválasztották a Közrendiházba (House of Commons). 2015-ben, '17-ben és '19-ben is újraválasztották ugyanott, mind nagyobb szavazatszámmal.
David Cameron kormányzása alatt pártja egyik legrebellisebb tagja volt. A pártfegyelem ellenére ellene szavazott több kormányzati javaslatnak is. Hírnevét szellemes felszólalásainak és rettegett obstrukciós képességeinek köszönheti.
Következetesen kiáll a Brexitnek akár a legkeményebb formája mellett is. 2019 áprilisában, amikor Theresa May miniszterelnök az Európai Unió tagállamaitól kérte a 2019. március 29-én lejárt határidő meghosszabbítását, Rees-Mogg úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Királyságnak az EU-n belül "a lehető legnehezebbként" kellene viselkednie. Theresa May ettől kénytelen volt elhatárolódni.[6]
Meggyőződéses politikusnak ismerik, anakronisztikus viselkedése bírálat és csodálat tárgya egyaránt, amivel kiérdemelte a "XVIII. század képviselője" gúnynevet. Bírálói reakciósnak írják le.
Nézeteit "The Moggcast" című podcast-sorozatában ismerteti.
Theresa May lemondása után elemzők arra számítottak, hogy indul a konzervatív vezérségért és a miniszterelnökségért, de helyette Boris Johnsont támogatta, annak megválasztása és kinevezése után kabinetjében miniszteri tisztséget kapott.
Művei
- The Victorians: Twelve Titans who Forged Britain
Jegyzetek
- ↑ 7syCchhA
- ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ p31581.htm#i315806, 2020. augusztus 7.
- ↑ https://www.magyarhirlap.hu/kulfold/20191022-beterjesztette-a-brit-kormany-a-brexit-megallapodas-torvenytervezetet
- ↑ https://www.bbc.com/news/uk-politics-40506109
- ↑ https://www.theguardian.com/politics/2019/apr/11/ignore-backbenchers-jacob-rees-mogg-may-tells-eu