Ivan Mužić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ivan Mužić
Született1934. szeptember 14.[1][2]
Salona
Elhunyt2021. március 22. (86 évesen)
Split
Állampolgárságahorvát
Foglalkozása
  • történész
  • jogász
  • publicista
IskoláiZágrábi Egyetem
Sablon • Wikidata • Segítség

Ivan Mužić (Salona, 1934. szeptember 14. – Split, 2021. március 22.), horvát jogász, történész, publicista, katolikus laikus aktivista.

Élete[szerkesztés]

A spliti Klasszikus Gimnáziumban érettségizett 1953-ban.[3] A Zágrábi Egyetemen szerzett jogi diplomát 1958-ban.[4] Tagja volt a spliti és makarskai érsekség első lelkipásztori tanácsának. A Horvát Katolikus Egyház küldötte volt az 1967-es római katolikus világkongresszuson. 1965-től 1972-ig ügyvédként dolgozott, amikor a kommunista rezsim ellenségeként felfüggesztették.[4] Közben 1971 végén doktorált a Zágrábi Egyetem Jogi Karán.[5] Kétszer került börtönbe horvát nacionalistaként.[3] Először 1956-ban Rómából hazatérve, de az ügyészség nem tudta bizonyítani, hogy bűncselekményt követett el. Másodszor 1972 márciusában, a horvát tavasz összeomlása után másodszor is megvádolták állítólagos horvát nacionalizmussal, és húsz napig volt előzetes letartóztatásban.[5] 1972 és 1975 között a spliti kerületi bíróság előtt politikai pert folytattak ellene, de a zágrábi legfelsőbb bíróság 1975-ben „bizonyítékok hiányában” felmentette.

Aktív katolikus laikus volt, de sohasem vállalt egyházi pozíciót. Számos vallási tárgyú előadást tartott. 1990. december 13-án Rómában a Pápai Antonianum Egyetem nagytermében rendezett ünnepi ülésen tartott beszédet Alojzije Stepinac bíboros emlékére.[5] Miután az 1990-es években újraindult a Matica hrvatska tevékenysége, tagja lett a Matica spliti szervezetének. Tagja volt néhány más kulturális társaságnak és egyesületnek (Horvát Honőrség, Horvát Kulturális Tanács, Horvát Régészeti Társaság, stb.).[5] Számos hazai és nemzetközi kitüntetésben és díszdoktori címben részesült, 2003 áprilisában pedig megkapta a Split-Dalmácia Megye Életműdíját. Életének utolsó tíz évében kerülte a nyilvános szerepléseket és könyvbemutatókat, de szinte minden évben megjelent egy-két könyv visszaemlékezéseivel és feljegyzéseivel.[3] 2021. március 22-én hunyt el, március 25-én helyezték örök nyugalomra a solini temetőben.[5]

Tudományos munkássága[szerkesztés]

Történészi munkásságának fő területei a szabadkőművesség („Masonstvo u Hrvata” a horvát szabadkőművesség című monográfiájának 2005-ben már nyolcadik, kiegészített kiadása jelent meg)[3] és a horvátok eredete volt.[4] A legnagyobb port a horvátországi szabadkőművességről írt könyvei kavarták fel, melyekben bizonyította, hogy a két világháború közötti jugoszláviai szabadkőművesség fő célja a horvát katolikus egyház Rómától való elszakítása volt. A világ szabadkőműves szaktekintélyei kiválónak, alaposnak és tárgyilagosnak értékelték ezeket a könyveket. 1987-ben Bogdan Radica Mužićot „legnagyobb kortárs történészünknek” nevezte.[5]

Különös figyelmet keltettek a horvátok eredetéről és őshazájáról szóló könyvei. Folytatta Nada Klaić történész gondolatát (A horvátok története a kora középkorban című könyvében, 1971), hogy „a horvát történelem első oldala még nincs teljesen megírva”. Szorgalmazta a horvát történelem gyökereinek antropológiai és antropogenetikai kutatását.[5] Az ezredforduló legújabb tudományos antropogenetikai kutatásai a törzsek és népek, valamint nem asszimilálható haplocsoportjaik mozgását nyomon követő genetikai kutatásai részben megerősítették azt az alapvető állítását, miszerint a mai horvátokban a balkáni őslakosok génjei dominálnak és a Balkán délszláv területein a balkáni őslakosság génjei az uralkodóak.[5] Szenvedélyes vitapartner volt a horvát nemzeti kérdések és katolicizmus tárgyában. 1967-től napjainkig mintegy hatvan könyve jelent meg, közülük több bővített kiadásban, illetve később más néven.[3]

Fő művei[szerkesztés]

  • Razmatranja o povijesti Hrvata, Split, 1967.
  • Hrvatska politika i jugoslavenska ideja, Split, 1969.
  • Izrael i Antikrist, Crkva u svijetu, Split, 1975.
  • Katolička crkva, Stepinac i Pavelić Split, 1978.
  • Stjepan Radić, Split, 1980.
  • Masonstvo u Hrvata, Split, 1983.
  • Smisao masonstva, Split, 1984.
  • Hrvati i autohtonost (Podrijetlo i pravjera Hrvata), Zagreb, 1989.
  • Hitler i Izrael, Split, 1995.
  • Hrvatska povijest, Split, 2002.
  • Mjesec u Hrvata i Zmajeva pećina, Split, 2003
  • Zlodusi u Hrvatskoj, Split, 2004.
  • Hrvatska povijest devetoga stoljeća, Split, 2006.
  • Vjera Crkve bosanske: krstjani i pogani u srednjovjekovnoj Bosni, Split, 2008.
  • O hrvatskoj etnogenezi i masonstvu u Hrvata: obračuni, Split, 2009.
  • Hrvatska kronika u Ljetopisu popa Dukljanina, Split, 2011.
  • Hrvatski vladari od sredine VI. do kraja IX. stoljeća, Split, 2012.
  • Alojzije Stepinac, Split, 2013.
  • Sikstinska Madona, Split, 2014.
  • Sudbina i sloboda volje, Split, 2014.
  • Sjećanja na Franu Franića, Franju Tuđmana i Zvonka Bušića: s komentarima, Split, 2015.
  • Ivan Meštrović i slobodno zidarstvo, Split, 2015.
  • Sveti Juraj u Hrvata, Matica hrvatska, Split, 2015.
  • Jozo Kljaković i slobodno zidarstvo, Split, 2016.
  • Jeruzalemski Hram na kraju vremena, Split, 2016.
  • O Josipu Manoliću, Eugenu Laxi i Simboličkoj Velikoj loži Libertas, Split, 2016.
  • O hrvatskom masovnom pokretu 1971. godine u Splitu, Split, 2017.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ CONOR.SI. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ opac.vatlib.it (angol, olasz és japán nyelven)
  3. ↑ a b c d e Histografija
  4. ↑ a b c Hrvatska enciklopedija
  5. ↑ a b c d e f g h Vuković

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ivan_Mužić&oldid=24899238”