Iszapgyopár
|
|
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Gnaphalium uliginosum L. |
||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
|
Filaginella uliginosa (L.) Opiz |
Az iszapgyopár (Gnaphalium uliginosum) a őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó növényfaj. Európa nagy részén (az északi területek kivételével) és Nyugat-Ázsiában honos, de sokfelé behurcolták. Magyarországon a Dunántúlon nem ritka, és az Alföldön is gyakori. Nedves szántók, iszaptársulások, árterek, útszélek növénye, 1300 méteres magasságig.
A specifikus név jelentése: „mocsarakban/nedves helyeken növő”.[1]
Jellemzése [szerkesztés]
Egyéves növény. 5–25 cm magasra nő meg, szára tövétől elágazó. Legfeljebb 5 cm hosszú, száron ülő, keskeny, lándzsás leveleit apró szőrök borítják, fehéren gyapjasak; felszínük sötétebb zöld. Június-szeptember között virágzik. A hajtásokon csomókban elhelyezkedő, 2–3 mm hosszú virágfészkek sárga (de hamar megbarnuló) csöves virágokból állnak. A fészkek 3-10 tömött, végálló, a legfelső levelek közül kimagasló gomolyvirágzatot alkotnak. A murváskodó levelek a fészekcsomókon túlérnek, a fészekpikkelyek sárgásbarnák. Termése apró (0,5 mm hosszú) kaszattermés.
Hasonló fajok [szerkesztés]
- Német penészvirág (Filago vulgaris) – virágai nagyobbak, levelei sűrűbben nőnek.
Források [szerkesztés]
- Ingrid és Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó, 2001 (ISBN 963 684 124 1)
- Természetkalauz – Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai (Magyar Könyvklub, 1998, ISBN 963 548 672 3)
- Neil Fletcher: Vadvirágok (Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve), ISBN 963 9491 349

