Ion Mincu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Xia (vitalap | szerkesztései) 2019. október 28., 13:53-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Román pedagógusok kategória eltávolítva; Román egyetemi, főiskolai oktatók kategória hozzáadva (a HotCattel))
Ion Mincu
Ion Mincu arcképe
Ion Mincu arcképe
Született1852. december 20.
Foksány
Elhunyt1912. december 6. (59 évesen)
Bukarest
Állampolgárságaromán
Nemzetiségeromán
Foglalkozása
Tisztségeromániai országgyűlési képviselő
Iskolái
  • École des Beaux-Arts
  • Union National College in Focșani
Sírhelye
A Wikimédia Commons tartalmaz Ion Mincu témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ion Mincu (1852. december 20.Foksány – 1912. december 6. Bukarest) román műépítész, mérnök, egyetemi tanár és politikus. A neo-román építészet híve. Munkásságában megtalálhatóak a hagyományos román építészet motívumai. Erre jó példa a Kisseleff uti Büfé (1882-1892) és a Robescu villa Sinaián.

Élete

Líceumi tanulmányait a foksányi Liceul Unirea-ban(magyarra fordítva Egyesülés Líceum) végzi 1863 és 1871 között. 1871-ben beiratkozik a bukaresti Nemzeti Út- és Hídépítő Iskolába(Școala Națională de poduri și șosele), ahol sikeresen megszerzi mérnöki diplomáját 1875-ben. 1877 és 1884 között a párizsi szépművészeti egyetemen tanul, tanárai többek között Remy de Louanges és J. Gaudet. Itt elnyeri építészeti diplomáját és 1883-ban a francia építészek szövetsége kitünteti.

Hazaérkezése után, 1892 és 1897 között oktatói tevékenységet folytat és hozzájárul a Román Építészek Társasága (Societatea Arhitecților Români) által létrehozott építészeti iskola elindításához. 1898 és 1912 között a román Nemzeti Építészeti Iskola (Școală Națională de Arhitectură) tervezési műhelyének professzora, majd később a bukaresti Școala Superioară de Arhitectură-n (magyarra fordítva Építészeti Felsőiskola) folytatja. Mincu 1895 és 1899 között a képviselő a román parlamentben. 1903 és 1912 között a román építészkamara elnöke.

Munkái

  • Szent Péter és Pál katedrális, Konstanca, 1895
  • Lahovari ház, Bukarest, 1886
  • Kiseleff uti büfé, Bukarest, 1882-1892, jelenleg Doina étterem
  • Robescu villa, Sinaia 1897
  • Petrașcu ház, Piața Romană (Római tér), Bukarest 1904
  • Központi leányiskola, Bukarest, 1890
  • Adminisztrációs palota, Galați, 1905-1906
  • Kereskedelmi bank palotája, Craiova, 1906, befejezte C. Iotzu, 1916-ban
  • Városháza (projekt)
  • Hadi iskola, București (projekt)
  • Ghica, Cantacuzino, Gheorghieff síremlékek, a Bellu temetőben (1900-1904)
  • Restaurálta a bukaresti Stavropoleos templomot (1904-1910)
  • A Monteoru ház is az ő tervei alapján került restaurálásra, 1887–1888 (az írók egyesületének a székhelye)
  • Vernescu ház, Bukarest, 1887-1889
  • Az Igazságügyi Palota belső terének a díszítése is az ő nevéhez fűződik, București, 1890-1895

Cikkei

  • A mi szépművészeti iskolánk (1895-1896 a Literatura și arta română (Román irodalom és művészet) folyóiratban)
  • A P. Antonescu építészeti kiállítás (1900-1901 a Literatura și arta română folyóiratban)
  • A Kereskedelmi Kamara versenye Bukarestben,  Ösztöndíj palota (1907 a Literatura și arta română folyóiratban)
  • Művészeti krónika - Stavropoleos (1904 az Epoca folyóiratban)

Kitüntetések

  • A román építészeti iskola kialakulásában játszott fontos szerepe elismeréseképpen, 1953-tól kezdve az ő nevét viseli a bukaresti Műépítészeti és Városrendezési Egyetem (Universitatea de Arhitectură și Urbanism).
  • 2012-ben post-mortem kinevezik a Román Akadémia (Academia Română) tagjának.[1]

Jegyzetek

  1. http://www.acad.ro/membri_ar/armembri_pm.htm Academia Română - Membrii post-mortem ai Academiei Române

Források

  • Personalități românești ale științelor naturii și tehnicii, Editura Științifică și enciclopedică, București, 1982

További információk