Ilona

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Ilona [1] női név, a Heléna régi magyarosodott alakváltozata, amelyet a középkor óta használnak ebben a formában.[2] A magyar nyelvbe szláv közvetítéssel került, és szabályos nyelvi változásokkal alakult ki a mai alakja: Jelena → Jelona → Ilona.[3]

Az Ilona azon ritka magyar nevek közé tartozik, mely a magyar nyelvből került be más népek névanyagába, a 20. század elejétől megtalálható a finn nyelvben, amihez hozzájárulhatott az is, hogy alakja a finn ilo (öröm) szóra hasonlít.[3]

Rokon nevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ila [1]: az Ilona magyar becenevéből önállósult.[2]
  • Illa [1]: az Ilona magyar becenevéből önállósult.[2]
  • Ilon [1]: az Ilona magyar becenevéből önállósult.[2]
  • Ilonka [1]: az Ilona magyar becenevéből önállósult.[2]
  • Ilus [1]: az Ilona magyar becenevéből önállósult.[2]

Helén, Heléna, Ilka

Gyakorisága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkor óta használatos, elterjedéséhez a keresztény hagyományon (Szent Heléna kultusza) kívül a középkori Trója-regény Szép Ilonája is hozzájárult, valamint a 16. századi Gergei Albert-féle széphistória Árgírus királyfiról és Tündérszép Ilonáról.

Igazán népszerűvé a 16. században vált, a század elején a 2., a végén a 9. helyen állt gyakoriságban, de a 17. században visszaesett a 13. helyre.[3] A 18. században újból a lista elején volt a 6. helyen, majd a 19. század végén Budapesten a 4. legnépszerűbb név volt.[3] A 20. század elejé a 6., 1959-ben pedig 9. volt. 1967-ben a 11. leggyakrabban adott női név volt, de a 80-as évekre erősen visszaesett, csak az 55. helyen szerepelt.[3]

Az 1990-es években az Ilona már ritka név, az Ila, Illa, Ilonka és Ilus szórványos nevek voltak, a 2000-es években nem szerepelnek a 100 leggyakoribb női név között.[2][4][5]

Névnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ilona, Ila, Illa, Ilon, Ilonka, Ilus

Idegen nyelvi változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar alakot használják a német, szlovák, cseh, finn névadásban is.[2]

Híres Ilonák, Ilák, Illák, Ilonok, Ilonkák és Ilusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb Ilonák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vezetéknévként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ila, Ilka, Illa, Illó, Illócs, Ilók, Illók alakban használatos családnévként.[3]

A népnyelvben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ilona a neve egyes vidékeken a szőlőt megtámadó apró kártevőnek[3]
  • ilonabogár a neve a bodobácsnak vagy a katicabogárnak egyes vidékeken[3]
  • ilonabéka, ilonakeszeg állatnevek[3]
  • ilona a neve egy apró, zsíros húsú halnak[3]
  • ilonahagyma, kékilonka néven is ismerik a májvirágként ismert boglárkafélét[3]
  • Ilonka néven említik egyes helyeken a vakarcsot, ami a kenyérsütéskor a maradék, összekapart kenyértésztából sütött kenyérdarab neve.[3]

Az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Több mese- vagy balladahőst neveznek Ilonának vagy a belőle származott nevek valamelyikén: Budai Ilona története, Görög Ilona és Zetelaki László története, Szép Ilona története, Ilók és az együgyű Mihók tréfás mese.
  • Petőfi Sándor János vitéz című művében szerepel Iluska
  • Kosztolányi Dezső is írt verset Ilona címmel.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f A Nyelvtudományi Intézet által anyakönyvezhetőnek minősített név
  2. ^ a b c d e f g h i j k l Ladó-Bíró, 187. old.
  3. ^ a b c d e f g h i j k l Fercsik-Raátz, 160. old.
  4. Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
  5. http://www.nyilvantarto.hu/kekkh/kozos/index.php?k=statisztikai_adatok_lakossagi_legujsznevek_hu_archiv

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fercsik Erzsébet-Raátz Judit. Hogy hívnak? Könyv a keresztnevekről. Budapest: Korona Kiadó. ISBN 963 9036 250 (1997)