II. Celesztin (ellenpápa)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Celesztin (ellenpápa)
a katolikus egyház vezetője
Eredeti neve Teobaldo Boccapecora (vagy Buccapeco vagy Boccapecci)
Született Róma
Megválasztása 1124. december 16.
Pontifikátusának
vége
1124. december 16.
Elhunyt 1126
Előző pápa
Következő pápa
II. Kallixtusz
II. Honorius

II. Celesztin (megh.: 1126/1127) uralkodói néven lépett fel a római katolikus egyház történetének huszonnegyedik ellenpápája. A krónikák Celesztin életéről és működéséről alig szólnak, és így homály burkolja azt a pápaválasztó zsinatot, amely a 12. század egyik legkülönösebb választása volt.

Celesztin eredetileg Teobaldo Buccapecus néven született valószínűleg egy tehetős római családban. Egyházi pályájáról elsőként 1121. április 17-én írtak a krónikák, amikor II. Callixtus pápa a római Santa Maria Nuova-templom fődiakónusának szentelte fel. Később 1123. április 6-án már a szintén Rómában álló San Anastasia-templom bíborosa volt.

Callixtus váratlan halála után a császárpárti nemességtől tartva a klérus a San Pankratius-templomban ült össze újabb pápát választani. 1124. december 15-én végül a pápai törvényeknek megfelelően megválasztották Teobaldo bíborost az egyház fejének. Azonban a császárhű nemesek, Leo Frangipani vezetésével betörtek a templomba, és fegyverrel kényszerítették az atyákat, hogy Callixtus helyét az általuk támogatott Lamberto Scannabecchire bízzák. Az összegyűlt bíborosok végül engedtek a fegyvereseknek, és Lambertot, Ostia bíborosát is megválasztották pápának, aki felvette a II. Honorius uralkodói nevet.

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az éveken keresztül Németországban tárgyaló Lamberto az egyik legmegbecsültebb bíboros volt, akinek a nevéhez kötődött a wormsi konkordátum megalkotása. A zavaros választás után Honorius tárgyalásra hívta Celesztint, hogy rendezzék az egyházfői tisztet. Celesztin december 16-án lemondott Szent Péter trónjáról, és ezzel megszűnt a pápai méltóság kettőssége. Honorius a fegyveres nemesek nélkül újra összehívta a bíborosokat, hogy azok valóban saját akaratukból megerősítsék Honorius címét.

Ennek értelmében tehát II. Celesztin nem volt valójában ellenpápa, ugyanis a törvényeknek megfelelően került az egyház élére. Azonban az egyházi források egyike sem említi a pápák hivatalos jegyzékében. Igaz, a trónt sosem foglalta el, mégis a krónika például II. Istvánt is megemlíti, aki meghalt, mielőtt trónra léphetett volna. Önkéntes lemondása után II. Celesztin életéről semmi sem maradt fenn.