Nagyvirágú kúszókaktusz
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Hylocereus megalanthus
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Hylocereus megalanthus (K. Sch. ex Vpl.) Bauer in CSI 17:28' (2003) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nagyvirágú kúszókaktusz témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyvirágú kúszókaktusz témájú médiaállományokat és Nagyvirágú kúszókaktusz témájú kategóriát. |
A nagyvirágú kúszókaktusz (Hylocereus megalanthus) egy széles körben elterjedt és termesztett kultúrnövény. Termése az ún. sárga pitaja. Korábban a Selenicereus nemzetségbe sorolták; egyes forrásokban ma is így szerepel.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia erdeiben él.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Gazdagon elágazó, 4 m magasra is megnövő bokros növény. Hárombordás, hullámos szélű hajtásai 1–2 m hosszúak, 30–60 mm átmérőjűek. Areoláiban egy–három középtövis és körben serték fejlődnek. A sárgásbarna tövisek alapja széles.
Fehér virágai 300 mm hosszúak, elvirágzás után törékennyé válnak. A pericarpium és a tölcsér zöldes színű, pikkelyekkel borított. A pikkelyek tövében fehér szőrök fejlődnek areolánként 14-15 tövissel. Ehető termése 110 mm hosszú, sárga, csak kevés tövist hordoz.
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
A tengerszint fölött 90–1800 m-rel fordul elő. Epifiton
Felhasználása[szerkesztés]
Sokfelé termesztik; főleg Dél-Amerikában.
Rokonsági viszonyai[szerkesztés]
A Selenicereus nemzetségből létrehozott Salmdyckia subgenus tagja.
Források[szerkesztés]
- Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
- Tel-Zur N. et al. (2004): Genetic relationships among Hylocereus and Selenicereus vine cacti (Cactaceae): evidence from hybridization and cytological studies. Annals of Botany 94(4). pp. 527–534; doi:10.1093/aob/mch183
