Hylocereus megalanthus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hylocereus megalanthus
Hylocereus megalanthus
Hylocereus megalanthus
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Hylocereeae
Nemzetség: Hylocereus
Faj: Hylocereus megalanthus
Tudományos név
Hylocereus megalanthus
(K. Sch. ex Vpl.) Bauer in CSI 17:28' (2003)

A Hylocereus (korábban Selenicereus) megalanthus egy széles körben elterjedt és termesztett kultúrnövény, termése az ún. sárga pithaya.

Elterjedése és élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia erdeiben epifitikus 90–1800 m tszf magasságban; széles körben termesztik Dél-Amerikában.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdagon elágazó, bokros növény, 4 m magasra is megnő, hajtásai három bordásak, hullámos szélűek, 1–2 m hosszúak, 30–60 mm átmérőjűek, areoláin középtövis, tövisek és serték fejlődnek. 1-3 tövise széles alapú, sárgásbarna. Fehér virágai 300 mm hosszúak, törékennyé válnak elvirágzás után. A pericarpium és a tölcsér zöldes színű, pikkelyei tövében fehér szőrök és areolánként 14-15 tövis fejlődik. Ehető termése 110 mm hosszú, sárga, csak kevés tövist hordoz.

sárga pithaya

Rokonsági viszonyai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közeli rokona a Hylocereus setaceus, mellyel együtt leginkább átmeneti morfológiát képviselnek a Selenicereus és Hylocereus genus között. A legutóbbi kutatások Selenicereus-Hylocereus hibrid eredetüket tartják valószínűnek, ebben az esetben a Hylocereus costaricensis és a Selenicereus inermis merülhet fel, mint szülőfaj, ugyanis e két faj szimpatrikus elterjedésű. Genomikai vizsgálatok alapján azonban legközelebb a Hylocereus ocamponis, Hylocereus monacanthus és Selenicereus grandiflorus fajokhoz áll. A hibrid eredetet támasztja alá, hogy mind a Selenicereus, mind a Hylocereus fajok 2n=22, míg a Hylocereus megalanthus 2n=44 kromoszómaszámmal rendelkezik. A Selenicereus és Hylocereus fajok között kereszteződési barrier sem érzékelhető, ami támogatja azokat a nézeteket, miszerint a két nemzetséget össze kellene vonni.

A Salmdyckia subgenus tagja.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
  • Tel-Zur N. et al. (2004): Genetic relationships among Hylocereus and Selenicereus vine cacti (Cactaceae): evidence from hybridization and cytological studies. Annals of Botany 94(4). pp. 527–534; doi:10.1093/aob/mch183