Hovawart

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hovawart
Hovawart black and tan.jpg
Fajtagazda ország Németország
Osztályozás
Csoport II. Pinscherek, schnauzerek - molosszerek - svájci hegyi- és pásztorkutyák
Szekció 2.Molosszerek
Típus 2.2 Hegyikutyák
Fajtaleírás
Osztályozó szervezet FCI
Érvényes standard magyar
Kiadás éve 1998
Wikimédia Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz
Hovawart témájú médiaállományokat.

A hovawart német eredetű munkakutya.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hovawart neve a középfelnémet hova = udvar[1] és wart = őrző[2] szavakból alakult ki. Hovawarth, hofwart illetve Hofward néven már a középkori írásokban is szerepel, például a szász tükörben vagy a sváb tükörben, anélkül azonban, hogy a külleméről szó esne. A 19. század elejéig a német nyelvterületen a hovawart megnevezést a házőrző kutyákra is használták.[3] [4][5]

A 19. század végén írták le először a hovawartot olyan házőrző kutyaként, amely kinézetében megfelel a mai fajtaleírásnak. A 20. század elején Kurt Friedrich König és apja, Bertram König olyan kutyákat keresve, amely a helyzetnek megfelelően viselkedik, újra- és újra rábukkantak ezekre a lógófülú, erős csontozatú jószágokra. Az első világháború után más fajtákkal végzett sikertelen kiképzési kísérletek után Königék arra jutottak, hogy ezt a középkori tipikus paraszti kutyát kell fajtaként tenyészteni. Újfoundlandit, leonbergit, német juhászkutyát és kuvaszt keresztezve, egy olyan fajtához jutottak, amely külsejét tekintve hosszú szőrű és logó fülű, viselkedését illetően pedig valódi őrző- és védő fajta. Az viszont valószínűleg csak legenda, hogy afrikai vadkutyát is felhasználtak volna a tenyésztéshez. A hovawartot 1937-ben ismerték el önálló fajtaként.

Külleme és jelleme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszú szőrű, erőteljes testalkatú, közepes méretű kutya. Könnyen kiképezhető, fegyelmezett és éber, mindamellett jóindulatú és kiegyensúlyozott. A házőrzésen kívül mentő- és kereső feladatokra is használható. Könnyed mozgású, jó futó és ugró. Három színváltozata a fekete, szőke és rajzos.

Méretei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A testhossz és a marmagasság aránya min. 110-115%. A marmagassága 63-70 cm (kan), illetve 58-65 cm (szuka).

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hovawart című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Martin Jean de Bast: Recherches historiques et littéraires sur la langue celtique, gauloise et tudesque pour servir de supplément au Recueil d'antiquités, 1815, S. 164
  2. Heinrich Weidinger: Vergleichendes etymologisches Wörterbuch der gothisch-teutonischen Mundarten Altgothisch, Althochdeutsch, Angelsächsisch, Altsächsisch, Altnordisch (Isländisch), Neuschwedisch, Neudänisch, Neuniederländisch (Fläm.-Holl.), Neuenglisch, Neuhochdeutsch. Nebst mehreren slawischen, romanischen und asiatischen Wurzeln, als Beweis gemeinschaftlicher Abstammung, Frankfurt am Main 1836, S. 527[1]
  3. Karl Gottlob Anton: Geschichte der teutschen Landwirthschaft von den ältesten Zeiten bis zu Ende des fünfzehnten Jahrhunderts, Görlitz 1799, S. 153[2]
  4. Gustav Friedrich Klemm: Handbuch der germanischen Alterthumskunde, Dresden 1836, S. 90, 91 [3]
  5. Leop. Jos. Fitzinger: Die Raçen des zahmen Hundes I. Abteilung" in: Sitzungsberichte der Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften. Mathematisch-naturwissenschaftliche Classe. Band 56, Wien 1867, S. 429 [4]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]