Útszéli tinóru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Hortiboletus engelii szócikkből átirányítva)
Útszéli tinóru
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák
Törzs: Bazídiumos gombák
Osztály: Agaricomycetes
Rend: Boletales
Család: Boletaceae
Nemzetség: Hortiboletus
Tudományos név
Hortiboletus engelii
(Hlaváček) Biketova & Wasser 2015
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Útszéli tinóru témájú kategóriát.

Az útszéli tinóru (Hortiboletus engelii) a tinórufélék családjába tartozó, Európában honos, lombos erdőkben élő, ehető gombafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

Az útszéli tinóru kalapja 3-8 cm széles, eleinte félgömb alakú, majd domborúan, széles domborúan, végül majdnem laposan kiterül. Felszíne fiatalon bársonyos, ráncos, idősen lecsupaszodik. Színe kezdetben sötétbarna, később kifakul és vöröses, idősen rózsaszínes árnyalatú lesz, főleg a széle felé. Kalapbőre csak aszály idején repedezik fel, de akkor sem jelentősen.

Húsa puha, sárgás, a kalapbőr alatt vékony vöröses réteggel. Sérülésre enyhén sárgáskékre színeződik. A tönk aljában húsa répasárgán pontozott. Íze és szaga nem jellegzetes.

Termőrétege csöves, a pórusok szögletesek, szabálytalanok. Vastagsága 0,4-1 cm. Színe fiatalon sárga, később olívzöldesre, idősen narancsbarnára változik. Sérülésre lassan kékül.

Tönkje 3-8 cm magas és 0,4-0,8 cm vastag. Alakja nagyjából hengeres. Színe felül sárga, középtájt apró vöröses pontokkal borított és hosszában bordázott (hálózatos mintázat nincs), a töve sárgás vagy fehéres.

Spórapora vörösbarna. Spórája elliptikus vagy orsó alakú, sima, mérete 10,5-15 x 4,5-6,5 µm.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A molyhos tinóruval, a rozsdabarna tinóruval, a morva tinóruval, a vöröses, rózsaszínes példányok a piros tinóruval téveszthetők össze.

Az útszéli tinóru
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
ehető
Életmód
Tráma
Spórapor

mikorrhizás

csöves

vörösesbarna
Kalap
Lemezek
Tönk

domború

csupasz

Elterjedése és termőhelye[szerkesztés]

Európában honos.

Lombos erdőkben él, inkább tölgy, esetleg bükk alatt. Tavasztól kora őszig terem.

Ehető.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]