Homokember
A homokember (angol: Sandman; német: Sandmann) egy mitikus lény az észak- és nyugat-európai néphagyományban, aki arról ismert, hogy éjszaka az emberek szemére mágikus homokot szór, így szép álmokat hozva az alvónak.
A néphagyományban
A homokember sok gyermekeknek szóló mesében és könyvben szerepel. A skandináv néphagyomány úgy tartja, hogy a gyermekek szemére éjszaka homokot szór, így altatja el őket.[1] Az ébredéskor csipás szemet a homokember munkájának tulajdonítják.
Az irodalomban
ETA Hoffmann (1776–1822) 1816-ban írta meg a Der Sandmann című történetét, mely azonban egy baljós, rémisztő karakterként mutatta be a lényt. A főszereplő dajkája elmondja, hogy a homok-ember homokot szór az aludni nem akaró gyermekek szemébe, ami ettől kiesik, a homok-ember pedig elviszi a szemeket a Holdra a fészkébe, hogy azzal etesse a gyermekeit. A főszereplő ezután azonosítja a lényt az apjának munkatársával, Coppeliussal.
A román folklórban is jelen van egy hasonló karakter Moș Ene (az Öreg Ene) néven.
Hans Christian Andersen 1841-es Ole Lukøje című népmeséje a homokemberről szól, a cím az ő neve. A mese egy kisfiúról szól, akinek egy héten keresztül minden este álmot bocsát a szemére a homokember a mágikus porával. A "Lukøje" név is erre utal, ami dánul zárt szemet jelent. Andersen így ír:
- "Egész világon senki sincs, ki annyi mesét tudna, mint a homokember, az tud ám mesélni!
- Estve, midőn a gyermekek még asztalnál ültek, vagy kis székeiken, nagy sietve feljő a lépcsőkön; harisnyában jár, az ajtót egészen csöndesen nyitja föl, és homokot szór a gyermekek szemeibe. De ez korán sem valami darabos homok, hanem azon faj, melyből a homoktortát készitik, oly finom, még is elég azonban arra, hogy a gyermekek ne tarthassák nyitva szemeiket, azért nem látják őt; ilyenkor aztán mögéjök lopódzik, s csöndesen nyakukra lehel; erre fejök oly nehéz lesz - de nem fáj; mert a homokember épen jót akar a gyermekeknek, csak azt kivánja, nyugodtan maradjanak, s nyugodtak leginkább ágyban szoktak lenni; legyenek csöndesen, hogy meséket mondhasson nekik.
- Ha már alusznak a gyermekek, a homokember az ágy szélére ül. Öltözete tiszta és finom, kabátja selyemből van, de hogy milyen szinü, lehetetlen megmondani, mert az a szerint, a mint fordul, majd zöld, majd piros, majd kék szinben tündököl; mindkét karja alatt esernyőt tart, egyiket teli képekkel, ezt a jó gyermekek fölé tartja, és akkor egész éjjel a legszebb történeteket álmodják; s a másik esernyőn semmi nincs, ezt a pajkos gyermekek fölé tartja, s ezek aztán némán s bután alusznak, s midőn reggel fölébrednek, nem álmodtak semmit."
A svéd fordításban Jonnak vagy John Blundnak hívják, az afrikaans nyelvben pedig Klaas Vaak-nak nevezik.
Lásd még
- Roy Orbison In Dreams c. dala
- Morfeusz - az álmok görög istene
- " Mr. Sandman " (dal)
- The Sandman (képregény)
- A Mikulás 3. mondata: A menekülési záradék (film)
- Wee Willie Winkie - skót altatódal
- Enter Sandman (dal)
- Az öt legenda (film)
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Sandman című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
Források
- Andersen, Hans Christian. Fairy Tales of Hans Christian Andersen. Hozzáférés ideje: 2010. október 20.
- Tatar, Maria. Hard Facts of the Grimms' Fairy Tales. Princeton, NJ: Princeton University Press [1987] (2003). ISBN 978-0-691-01487-6 Tatar, Maria. Hard Facts of the Grimms' Fairy Tales. Princeton, NJ: Princeton University Press [1987] (2003). ISBN 978-0-691-01487-6 Tatar, Maria. Hard Facts of the Grimms' Fairy Tales. Princeton, NJ: Princeton University Press [1987] (2003). ISBN 978-0-691-01487-6
- Hoffman, E.T.A.. Der Sandmann, Die Nachtstücke (1817)