Hollán Sándor (államtitkár, 1846–1919)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hollán Sándor
Hollanok.JPG
Született 1846. március 15.
Kiscell
Elhunyt 1919. április 23. (73 évesen)
Budapest
Házastársa kéméndi Szalay Róza (1872–1919)[1]

Idősebb kislődi Hollán Sándor (Kiscell, 1846. március 15.[2]Budapest, 1919. április 23.[3]) államtitkár.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiscellen született 1846-ban. Édesapja Hollán Adolf orvos, édesanyja Pingitzer Jozefa, testvére Hollán Viktor országgyűlési képviselő. Hollán Sándor 1868-ban lépett a közmunka és közlekedésügyi minisztérium szolgálatába. Szalay Rózával 1872. augusztus 12-én kötött házasságot Budapesten.[4] 1873-ban született fiuk, ifjabb Hollán Sándor. 1887. március 26-án a Postatakarékpénztár igazgatójává nevezték ki, 1890-ben lett miniszteri tanácsos.

1907-ben vonult nyugdíjba államtitkárként. A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság 1911. június 28-án tartott rendes évi közgyűlésén igazgatósági tagjává választotta.[5]

A Tanácsköztársaság idején a vörösterror egyik első áldozata lett. Fiával, ifjabb Hollán Sándor államtitkárral együtt 1919. április 22-éről 23-ára virradó éjjelen hurcolták el Pauler utcai lakásukból a Vörös Őrség Lázár Andor Endre által vezetett különítményesei, majd a Lánchídon hátulról mindkettejüket fejbelőtték és holttestüket a Dunába lökték.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. PIM
  2. A celldömölki róm. kath. születési anyakönyv. A keresztelés napja március 16-a, a születésé valószínűleg a másik lábjegyzetben hivatkozott március 15.
  3. Az elhalálozás bíróilag lett megállapítva a budapesti I. III. ker. járásbíróság P. k. III. 9444/1919/2. sz. végzése alapján.
  4. Szalay de Kéménd family
  5. Ipari Jogvédelem, I. évfolyam, 8. szám, 1911. július 5.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.