Hit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

 Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a különböző álláspontok teljességre törekvő, arányos és hitelt érdemlő bemutatásának elve, vagy egyes megfogalmazásai reklámízűek. A vita részleteihez lásd a vitalapot. Ha a sablon elhelyezője nem indokolta e lépését a vitalapon, bátran távolítsd el!
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 júniusából származik.
Ez a szócikk (vagy szakasz) nem tünteti fel a forrásokat, melyek segítségével készült.
Segíts megbízható forrásokat találni, hogy alátámaszthassuk, ami a lapon olvasható!
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 márciusából származik.

A hit egyes gondolkodási iskolák szerint az emberi megismerés – filozófiai értelemben episztemológia –, illetve a végső igazság keresésének egy formája. A hit fogalma alapvetően elméleti hitre és köznapi értelemben vett hitre bontható. Közös vonásuk, hogy a személy, aki hisz, valakitől – egy más személytől, testülettől, vagy akár csak egy belső hangtól – tekintélye alapján igaznak fogad el valamit, a hit tartalmát.

Az olyan empirista alapú filozófiák és filozófusok, mint a pozitivizmus, illetve a modern analitikus filozófia sok képviselője, többnyire nem fogadják el a vallásos hitet a megismerés forrásának, mert csak a tapasztalati úton igazolt ismeretet fogadják el tudásnak, és a hitet és a tudást elválasztják egymástól. "Ha valami elvileg túl lenne a lehetséges tapasztalaton, akkor nem lehetne sem elmondani, sem elgondolni, s kérdéseket sem lehetne feltenni vele kapcsolatban" – írta Rudolf Carnap (A Metafizika Kiküszöbölése a Nyelv Logikai Elemzésén Keresztül). .[1]

Az ilyen filozófiák számára a hit nem a megismerés egyik formája, hanem csupán szociológiai, pszichológiai jelenség, amelynek társadalmi és lélektani funkciói vizsgálhatóak. Az ilyen jellegű vallásfilozófia Európában elfogadott, de az USÁban jelentős érvelésre van szükség még ahhoz, is, hogy az ilyen vizsgálódás lehetőségét elfogadják, mint azt Daniel Dennett Breaking the Spell c. könyve demonstrálja (Dennett 2006).

A hit fogalmát gyakran kapcsolják a különböző vallásokhoz, ilyenkor a hit közvetítője kinyilatkoztatás vagy valamely bölcs tanítása és a hit empirikusan igazolatlan (vagy igazolatlan és cáfolatlan) hittételeket tartalmaz.

A hit fogalmát, tartalmát és az ebből adódó következtetéseket nem csak a vallás, hanem a filozófia különböző irányzatai is vizsgálják: egyes irányzatok szerint léteznek határterületei a természettudományokkal, más iskolák szerint viszont a tudományos gondolkodás és a hit kísérleti-tapasztalati módszerekkel nem vizsgálható területei kizárják egymást.[2]

Az intézményteremtő vallások szempontjából az adott vallás gondolatrendszerét legalább alapvető elemeiben elfogadó hit szükséges feltétele az adott valláshoz tartozásnak, de köznapi értelemben a magukat semmilyen valláshoz nem sorolók is gyakran számolnak be arról, hogy hisznek valamiben. Az omnisták az összes vallásos hitet elfogadják, az ateisták általában egyiket sem. A köznapi gondolkodásban a vallásos hit teljes elfogadása és teljes elutasítása közt rengeteg átmeneti nézet létezik, ami gyakran okoz nehézséget a világnézetet kutató statisztikák számára és vitákat adataik értelmezése körül.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Az elméleti hit

A vallásos világkép a hívők gondolkodásában részben átfedi, részben túlmegy az empirikus tudományos módszerekkel megközelíthető világon. Az a része, amely a természettudományok felől nézve nem értelmezhető, filozófiai értelemben metafizika.


[szerkesztés] A köznapi hit

A hétköznapi vélekedéseink esetlegességeiben sok esetben van hitszerű elem: a köznapi ember, akár elutasítja a vallást és egyedül a tudományt fogadja el megismerési forrásnak, akár nem, gyakran elavult tudást állít világképe középpontjába, máskor nem tudja megítélni, mi az, ami elfogadható tudományos állításnak, és mi az, ami nem, például sokan hisznek a földönkívüli életben, pedig az jelenleg nem igazolt.[3]

[szerkesztés] A kifejezés használata

A hit szót számos jelentésével használjuk.

Legtöbbször a vallásos hit értelemben használják, „hinni valamiben” (például elfogadni, hogy egy istenség létezik). Ilyenkor empirikusan igazolatlan állítás igaznak való elfogadásáról van szó Sokszor használják a bizalom: „hinni valakinek” (megbízni az illetőben) szinonímájaként, továbbá az értékrend: „hinni egy célban” (támogatni egy értékekkel alátámasztott – például politikai – hitrendszert) jelentésében.

Vallásos környezetben a hit gyakran leszűkül a vallásos hitre, és mint ilyen tartalmazza azt is, hogy a hit tárgya nem igazolható, de ennek ellenére személyes vagy egyéb okokból elfogadott. A Biblia szerint: „A hit pedig a reménylett dolgok valósága, a nem láthatóról való meggyőződés.” (A zsidókhoz írt levél 11:1)

Filozófiai szóhasználattal ez az előbbi meghatározás azt jelenti, hogy a vallásos hit a tudományos tudással szemben, az igazolatlan dolgok igaznak elfogadása, amely ellent mond bizonyos episztemológiai normákkal, amely szerint csak igazolt állításokat szabad igaznak elfogadni. A hit természetét elemezve olyan fogalmakat vizsgálnak, mint ítélőképesség (ez nem foglalja magában automatikusan az értékek felismerését: bármilyen ítélőképességet lefed). David Hume és Immanuel Kant volt két ismert személy, aki a hit és az ítélőképesség kérdéseit vizsgálta.

A hit szó tágabb jeléntése az analitikus filozófiában annyi, hogy igaznak elfogadott vélekedés (az Osiris 2002 szöveggyűjteményben következetesen ez a szóhasználat). Ez az angol "belief" szónak felel meg, míg a vallásos hit a "faith" szónak. A magyarban erre egy szót használnak.

Egy népcsoport hitét a különböző természetfeletti lényekben, jelenségekben hitvilágnak nevezzük.

A hit a memetikával foglalkozó biológusok szerint a vallási mémkomplex egyik tagja. Szélsőséges formájában vakhitről beszélünk.

[szerkesztés] Források és jegyzetek

  1. ^ Rudolf Carnap: A Metafizika Kiküszöbölése a Nyelv Logikai Elemzésén Keresztül, in Forrai Gábor – Szegedi Péter (szerk.), Tudományfilozófia: Szöveggyűjtemény. Budapest: Áron Kiadó, 1999. [[1]]
  2. ^ Bolberitz Pál: Ateizmus és keresztény hit (Jel Könyvkiadó, Budapest 2007)p13
  3. ^ Bolberitz Pál: Ateizmus és keresztény hit (Jel Könyvkiadó, Budapest 2007)pp27-33

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A lap eredeti címe "http://hu.wikipedia.org/wiki/Hit"
Személyes eszközök