Herskovits Izidor

Herskovits Izidor (Zazár, 1894. november 25. – Auschwitz, 1944) orvos, szakíró. Herskovits Jenő és Ferenc testvére.

Életpályája

A nagybányai gimnáziumban érettségizett, orvosi oklevelét a kolozsvári egyetemen szerezte (1919). Frontszolgálata után Nagyfentősön, majd Nagysomkúton körorvos; Bécsben a Holtzknecht-klinikán radiológiai szakképesítést szerzett. 1922-től Kolozsvárt folytat magánrendelést, a Zsidó Kórház létesítése után annak röntgenszolgálatát vezeti 1944-ig, egyidejűleg a Charité, majd Park Szanatórium röntgenszakorvosa. Főszerkesztője a kolozsvári Revista Medicală–Orvosi Szemle folyóiratnak (1928–38). Tevékeny szerepet vállalt az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvosi szakosztályában és a Paul Ehrlich Orvosegyesületben. Hazai és magyarországi folyóiratokban megjelent közleményeiben, többek közt a Magyar Népegészségügyi Szemlében (különlenyomatokban is) a tuberkulózis röntgenterápiájával, a röntgensugárzás okozta ártalmakkal, a húgyszervi kövek röntgenvizsgálatával, stb. foglalkozott.

Társszerzője a Herskovits Jenővel és Herskovits Ferenccel együtt írt Tratat practic de roentgenologie medicală című munkának (Kolozsvár 1933), mely Romániában az első gyakorlati radiológiai tankönyv volt, valamint az ugyancsak közös A hasüregi szervek röntgenvizsgálata című szakmunkának (Kolozsvár 1937).

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0